1. Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erõvel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek.

2. Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.

3. Ne szaporítsátok, gõgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet.

4. A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erõvel övezi.

5. Elszegõdnek kenyérért a jóllakottak, az éhezõk meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddõ, a sokgyermekes anya meg elhervad.

6. Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.

7. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel.

8. Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennybõl a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, õ helyezte rájuk a világot.

9. A hûségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem gyõzhet a maga erejébõl].

10. Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét."

11. Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat.

12. De Éli fiai semmirekellõ emberek voltak, sem az Úrral nem törõdtek,

13. sem azzal, hogy a néptõl mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még fõtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva,

14. belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment.

15. Sõt, még mielõtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: "Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tõled fõtt húst, csak nyerset."

16. S ha ez az ember azt felelte: "Elõbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz", akkor azt válaszolta: "Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erõszakkal."

17. Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe elõtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették.

18. A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat.

19. Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendõrõl esztendõre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni.

20. Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettõl az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba.

21. Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe elõtt nõtt fel.

22. Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felõle, mit mûveltek fiai egész Izraellel,

23. ezt mondta nekik: "Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptõl?

24. Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók...

25. Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?" De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja õket.

26. A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek elõtt.

27. Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában?

28. És Izrael minden törzse közül kiválasztottam õket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem elõtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égõáldozatát is.

29. Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem elõtt, a legjobb részeket?

30. Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem elõtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tõlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri.

31. Eljön az idõ, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban.

32. Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú.

33. S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén.

34. Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.

35. Hûséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe elõtt fog majd járni.

36. Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul elõtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tõle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem."





“No tumulto das paixões terrenas e das adversidades, surge a grande esperança da misericórdia inexorável de Deus. Corramos confiantes ao tribunal da penitência onde Ele, com ansiedade paterna, espera-nos a todo instante.” São Padre Pio de Pietrelcina