1. [Für den Chormeister. Ein Weisheitslied der Korachiter.]
2. Wie der Hirsch lechzt nach frischem Wasser, / so lechzt meine Seele, Gott, nach dir.
3. Meine Seele dürstet nach Gott, / nach dem lebendigen Gott. Wann darf ich kommen / und Gottes Antlitz schauen?
4. Tränen waren mein Brot bei Tag und bei Nacht; / denn man sagt zu mir den ganzen Tag: / «Wo ist nun dein Gott?»
5. Das Herz geht mir über, wenn ich daran denke: / wie ich zum Haus Gottes zog in festlicher Schar, / mit Jubel und Dank in feiernder Menge.
6. Meine Seele, warum bist du betrübt / und bist so unruhig in mir? Harre auf Gott; denn ich werde ihm noch danken, / meinem Gott und Retter, auf den ich schaue.
7. Betrübt ist meine Seele in mir, darum denke ich an dich / im Jordanland, am Hermon, am Mizar-Berg.
8. Flut ruft der Flut zu beim Tosen deiner Wasser, / all deine Wellen und Wogen gehen über mich hin.
9. Bei Tag schenke der Herr seine Huld; / ich singe ihm nachts und flehe zum Gott meines Lebens.
10. Ich sage zu Gott, meinem Fels: / «Warum hast du mich vergessen? Warum muss ich trauernd umhergehen, / von meinem Feind bedrängt?»
11. Wie ein Stechen in meinen Gliedern / ist für mich der Hohn der Bedränger; denn sie rufen mir ständig zu: / «Wo ist nun dein Gott?»
12. Meine Seele, warum bist du betrübt / und bist so unruhig in mir? Harre auf Gott; denn ich werde ihm noch danken, / meinem Gott und Retter, auf den ich schaue.
Lábjegyzetek:
42:1-2 - A zsoltáríró Isten iránti vágyát fejezi ki azzal, hogy ezt a keresést egy szarvas vízszomjajához hasonlítja. Ez a metafora rávilágít a lelki vágy mélységére és a Teremtővel való kapcsolat szükségességére (lásd még Zsolt 63:1 és János 7:37-38).
42:3-4 - Az istentiszteleti idők emléke szomorúságot hoz a zsoltáríróba, tükrözve az Istentől való elszakadás fájdalmát. Ez hangsúlyozza a közösség és a közösség fontosságát a lelki életben (lásd még Zsolt 27:4 és Zsidók 10:25).
42:5-6 - A zsoltáros bánatáról beszél, de arra is buzdítja magát, hogy várjon Istenre. Ez a belső küzdelem megmutatja a remény és a hit fontosságát a nehézségek közepette (lásd még Zsoltárok 43:5 és Róma 15:13).
42:7-8 - A mély gyötrelmet követi Isten jelenlétének kinyilvánítása a megpróbáltatások közepette. Az isteni szuverenitás tudata vigaszt és biztonságot hoz a hívő számára (lásd még Zsolt 46:1 és Ésaiás 43:2).
42:9-11 - A zsoltáríró a zsoltárt a hit és a remény megerősítésével zárja. Ez az utolsó üzenet emlékeztet az Istenbe vetett bizalom megőrzésének fontosságára, még a legnehezebb helyzetekben is (lásd még Zsoltárok 62:5 és Siralmak 3:21-23).
Kapcsolódó versek Die Psalmen, 42:
Kórah fiainak 42. zsoltára az Istenre szomjazó lelket ábrázolja. Hogyan lehet reményt találni a csüggedés idején? Ez a költői siralom az Isten utáni mély sóvárgást fejezi ki az ellenség nyomorúsága és gúnyja közepette. A zsoltáríró a saját lelkéhez beszél, és arra buzdítja magát, hogy bízzon az Úrban. A szöveg élénk képeket használ, mint például a folyóvizekre vágyó szarvas. A 42. zsoltár a hitben való kitartásról tanít a megpróbáltatások során. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek e lelkesítő zsoltár vigasztaló témáival.
János 7:37: "Az ünnep utolsó és legfontosabb napján Jézus felállt, és hangosan így szólt: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon”." - Ez a Jézus meghívása a Zsoltárok 42:1-2-ben kifejezett lelki szomjúságot visszhangozza.
Máté 5:4: "Boldogok, akik gyászolnak, mert ők megvigasztaltatnak." - Ez a boldogság tükrözi a 42. zsoltárban található siránkozás és vigasztalás reményének témáját.
2Korinthus 1:3-4: "Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden bajunkban, hogy az Istentől kapott vigasztalással megvigasztalhassuk a bajba jutottakat." - Ez a vers azt a témát visszhangozza, hogy a megpróbáltatások közepette Istentől kell vigasztalást keresni, ahogyan azt a 42. zsoltár is kifejezi.
Jelenések 22:1: "Aztán az angyal megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely tiszta, mint a kristály, Isten és a Bárány trónusából fakadt." - Ez a mennyei kép a Zsoltárok 42:1-2-ben kifejezett lelki szomjúságot és Isten utáni vágyat tükrözi.
Róma 8:35,37: "Ki választ el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy nyomorúság, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy kard? [...] De mindezekben többek vagyunk, mint győztesek, az által, aki szeretett minket." - Ez a rész visszaadja a küzdelmet és az Istenbe vetett végső bizalmat, amelyet a Zsoltárok 42:11 fejez ki.
FAQ:
Mit fejez ki a zsoltáríró a 42. zsoltár elején?
A zsoltáros mély vágyakozást fejez ki Isten után, lelki szomjúságát egy szarvas vízszomjához hasonlítja. (Zsoltárok 42:1-2)
Hogyan kezeli a zsoltáríró a reménytelenséget a 42. zsoltárban?
Annak ellenére, hogy szorongatva érzi magát és távol van Istentől, a zsoltáríró emlékszik a műveire, és azt mondja magának, hogy várjon Istenre. (Zsoltárok 42:5)
Mit mond a zsoltáríró a könnyeiről?
A zsoltáríró megemlíti, hogy könnyei voltak az étele éjjel-nappal, tükrözve szenvedését és elhagyatottságát. (Zsoltárok 42:3)
Mit kér a zsoltáríró a 42. zsoltárban?
Arra kéri Istent, hogy küldje el világosságát és igazságát, hogy vezesse vissza arra a helyre, ahol imádkozhat, lelki helyreállást keresve. (Zsoltárok 42:3-4)
Mi áll a 42. zsoltár végének középpontjában?
A zsoltár az Istenbe vetett bizalom megerõsítésével zárul, még a csapások esetén is, felhívja a lelket arra, hogy várjon Istenre és bízzon üdvösségében. (Zsoltárok 42:11)
