Talált 1158 Eredmények: Király

  • Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétõl, Abnertõl: "Kinek a fia ez a fiú, Abner?" "Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom." (Sámuel I. könyve 17, 55)

  • A király megparancsolta: "Érdeklõdj, kinek a fia ez a fiatalember!" (Sámuel I. könyve 17, 56)

  • Amikor tehát a filiszteus legyõzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében. (Sámuel I. könyve 17, 57)

  • A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)

  • Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belõlem?" (Sámuel I. könyve 18, 18)

  • Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje." (Sámuel I. könyve 18, 22)

  • Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom." (Sámuel I. könyve 18, 23)

  • Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az elõbõrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. (Sámuel I. könyve 18, 25)

  • Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ, (Sámuel I. könyve 18, 26)

  • Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. (Sámuel I. könyve 19, 4)

  • Ezután Dávid elrejtõzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen. (Sámuel I. könyve 20, 24)

  • Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!" (Sámuel I. könyve 20, 29)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina