Talált 2379 Eredmények: ősz
Aztán köszön, s így szól szerelmesem: Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! (Énekek éneke 2, 10)
Ki az ott, aki a puszta felõl erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fûszeré. (Énekek éneke 3, 6)
Az oszlopokat ezüstbõl csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel. (Énekek éneke 3, 10)
Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyérõl, a párducok hegyérõl. (Énekek éneke 4, 8)
A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa. (Énekek éneke 5, 15)
Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szõleje. Csõszökre bízta a szõlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért. (Énekek éneke 8, 11)
Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bûnnek szolgál. (Bölcsesség könyve 1, 4)
Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, (Bölcsesség könyve 1, 9)
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztõdnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek. (Bölcsesség könyve 1, 16)
Idõ múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhõnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elûznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. (Bölcsesség könyve 2, 4)
Koszorúzzuk magunkat feslõ rózsákkal, még mielõtt elhervadnának! (Bölcsesség könyve 2, 8)
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! (Bölcsesség könyve 2, 9)
