Biblia egy év alatt.

A 344. napon az Apostolok Cselekedetei 23-ban Pál bebörtönzését és konfliktusát követjük nyomon. A 2Korinthus 12-13-ban megosztja szenvedésének és Istenbe vetett bizalmának tapasztalatait, míg a Példabeszédek 29:8-11 arra tanít minket, hogy körültekintően és megfontoltan cselekedjünk a kihívásokkal teli helyzetekben.

1. Pál a fõtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: "Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe elõtt."

2. Erre Ananiás fõpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon.

3. Pál így felelt neki: "Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz."

4. A körülötte állók rászóltak: "Az Isten fõpapját gyalázod?"

5. "Nem tudtam, testvérek - válaszolta Pál -, hogy õ a fõpap, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét!"

6. Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a fõtanács elõtt: "Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a fõtanács elõtt."

7. Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok közt, és a fõtanács két pártra szakadt.

8. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont ezt is, azt is vallják.

9. Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: "Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?"

10. A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük, és vezesse föl a várba.

11. A következõ éjszaka megjelent neki az Úr: "Légy bátor! - mondta. - Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is."

12. Másnap a zsidók összeszövetkeztek, s átok terhe alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik Pált.

13. Több mint negyvenen voltak az összeesküvõk.

14. Elmentek a fõpapokhoz és a vénekhez, ezzel a kéréssel: "Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, amíg Pált meg nem öljük.

15. Most hát a fõtanáccsal egyetértésben jelentsétek az ezredesnek, hogy állítsa elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi készen állunk, hogy útközben megöljük."

16. Pál nõvérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált.

17. Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: "Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!" Az elkísérte az ezredeshez és jelentette:

18. "A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra."

19. Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Mit akarsz nekem jelenteni?"

20. Az így felelt: "A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a fõtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni.

21. De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az elõkészületet és csak beleegyezésedre várnak."

22. Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: "Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad."

23. Hívatott két századost és kiadta a parancsot: "Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak.

24. Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz."

25. Levelet is írt a következõ tartalommal:

26. "Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak.

27. A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár.

28. Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért fõtanácsuk elé állítottam.

29. Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bûne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.

30. Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!"

31. A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek.

32. Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba.

33. Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították.

34. Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai,

35. kijelentette: "Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak." Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák õrizetben.

Fejezet 12

1. Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.

2. Tudok egy emberrõl Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelõtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.

3. És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja -

4. elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.

5. Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.

6. Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedõ, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tõle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tõlem hall.

7. De hogy a nagyszerû kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam.

8. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tõle, de azt felelte:

9. "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erõ a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.

10. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erõs.

11. Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a "fõ-fõ apostolok" mögött, ha semmi vagyok is.

12. Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, csodák és erõmegnyilvánulások.

13. Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a "megbántást" nézzétek el nekem.

14. Nos, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyûjtenek a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek.

15. Én örömest hozok áldozatot, sõt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak?

16. Ám legyen: "Nem voltam a terhetekre, de mivel furfangos vagyok, behálóztalak benneteket csellel."

17. Vajon melyik küldöttem révén szedtelek rá benneteket?

18. Fölkértem Tituszt és elküldtem vele azt a munkatársat. Vajon Titusz csalt meg? Nem teljes egyetértésben munkálkodtunk s ugyanegy nyomon?

19. Megint azt hihetitek, hogy mentegetõzünk elõttetek, pedig Isten színe elõtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim.

20. Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elõ köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás,

21. hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és ne kelljen siratnom azokat, akik vétkeztek, s nem tartottak bûnbánatot az elkövetett tisztátalanság, erkölcstelenség és kicsapongás miatt.

Fejezet 13

1. Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. "Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben."

2. Másodszori ottlétemkor már megmondtam azoknak, akik vétkeztek és a többieknek is, s most távollétemben újra elõre kijelentem: Ha ismét elmegyek, nem kegyelmezek nektek.

3. Bizonyítékot akartok, hogy belõlem Krisztus szól? Õ nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek.

4. Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejébõl él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk, és ezt be is bizonyítjuk azzal az erõvel, amelyet Isten veletek szemben ad.

5. Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.

6. De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk.

7. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tûnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak.

8. Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért.

9. Örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erõsek. Imádkozunk is tökéletesedésetekért.

10. Azért írom ezeket távollétemben, hogy ha majd megérkezem, ne kelljen keményen föllépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre adott, nem rombolásra.

11. Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.

12. Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.

13. Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

8. Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot.

9. Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.

10. A vérszopók gyûlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét.

11. A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.