Biblia egy év alatt.

A 175. napon a 2Királyok 6-7. fejezete Elizeus csodáiról számol be, amelyek megerősítették a nép hitét és reményét. Hóseás 4-7. fejezete elítéli Izrael romlottságát és hűtlenségét, elmélkedésre és bűnbánatra szólítva fel. A 103. zsoltár hálát ad nekünk Isten irgalmáért és jóságáért, emlékeztetve minket arra, hogy bocsássunk meg és bízzunk benne naponta.

Fejezet 6

1. A prófétatanítványok így szóltak Elizeushoz: "Nézd, túl kicsi nekünk ez a hely, ahol elõtted ülünk.

2. Elmegyünk hát a Jordánhoz, és mindegyikünk hoz onnan egy-egy szálfát, aztán építünk ott a közelben egy házat magunknak." "Jól van, menjetek!" - felelte.

3. Egyikük azonban így szólt hozzá: "Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!" Azt válaszolta: "Veletek megyek."

4. S el is ment velük. Odaértek a Jordánhoz és döntötték a fát.

5. Történt, hogy amikor egyikük vágta a fát, a fejsze beleesett a vízbe. Siránkozva mondta: "Jaj, uram! Ráadásul kölcsön kértem."

6. Isten embere megkérdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.

7. Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kinyújtotta hát a kezét és kivette.

8. Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: "Nyomuljatok elõre az ellen a hely ellen."

9. Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: "Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé."

10. Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer.

11. Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?"

12. Egyik szolgája így felelt: "Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki."

13. Erre megparancsolta: "Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom." Jelentették neki: "Dotánban van."

14. Lovakat, szekereket és egy erõs csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost.

15. Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: "Jaj, uram, most mit csináljunk?"

16. De õ azt válaszolta: "Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak."

17. Aztán Elizeus így imádkozott: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel.

18. Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: "Verd meg ezt a népet vaksággal!" S megverte õket vaksággal, Elizeus kérése szerint.

19. Erre így szólt hozzájuk Elizeus: "Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek." S elvezette õket Szamariába.

20. Amikor Szamariába értek, Elizeus így szólt: "Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!" S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamariában vannak.

21. Amikor Izrael királya megpillantotta õket, megkérdezte Elizeustól: "Halomra öljem õket, atyám?"

22. De õ azt felelte: "Nem! Nem szabad lekaszabolnod õket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!"

23. Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte õket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai.

24. Aztán történt, hogy Arám királya, Benhadad egész seregét összevonta, és kivonult, hogy ostrom alá fogja Szamariát.

25. Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe.

26. Amikor egy alkalommal Izrael királya körbejárta a várfalakat, egy asszony odakiáltott neki: "Segíts, uram és királyom!"

27. "Az Úr ne segítsen! - felelte. - Hát honnan vegyek neked segítséget, talán a szérûrõl vagy a sajtóból?"

28. Aztán így folytatta a király: "Hát mi hiányzik neked?" Azt válaszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat.

29. Így hát megfõztük a fiamat és megettük. Másnap szóltam neki: Add ide a fiadat, együk meg! De õ elrejtette a fiát."

30. Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklõruhát viselt.

31. S felkiáltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!"

32. Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király elõreküldött egy embert. Mielõtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?"

33. Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: "Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?"

Fejezet 7

1. Elizeus így válaszolt:"Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az idõben Szamaria kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel."

2. A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?" Elizeus azt felelte rá: "Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!"

3. Négy leprás ember tanyázott kint a kapu elõtt. Így szóltak egymáshoz: "Miért maradjunk itt addig, míg meg nem halunk?

4. Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk."

5. Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki.

6. Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: "Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerûen támadjanak meg bennünket."

7. Ezért alkonyatkor szedték magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket.

8. Amikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak, elvitték onnan az ezüstöt, aranyat meg a ruhát, majd elmentek elásni. Aztán újra visszatértek, bementek egy másik sátorba, azt is kifosztották és elmentek elásni.

9. Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bûnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!"

10. El is mentek, megszólították a város õreit és hírül adták nekik: "Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak."

11. Erre a kapuk õrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában.

12. A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba."

13. Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el õket, járjanak utána a dolognak."

14. Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte õket ezzel a paranccsal: "Menjetek és nézzétek meg!"

15. Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzõk visszafordultak és jelentették a királynak.

16. Erre a nép kivonult és kifosztotta az arám tábort. És egy szea lisztláng egy sékelbe került és két szea árpa szintén egy sékelbe, amint az Úr mondta.

17. A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy õrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá.

18. Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: "Két szea árpa holnap ebben az idõben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamaria kapujánál."

19. Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?" Ez így válaszolt: "Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!"

20. Így is történt, mert a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt.]

Fejezet 4

1. Figyeljetek az Úr szavára, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival.

2. Nincsen az országban hûség és szeretet, s az Urat sem ismerik többé. Mindenütt csak átok és hazugság, gyilkosság és lopás, házasságtörés és erõszak, szüntelen vérontás.

3. Ezért öltözött gyászba az ország, elcsüggedt minden lakója; a mezõ vadjai, az ég madarai, a tenger halai is mind elpusztulnak.

4. Senki ne vádoljon? Senki ne pereljen? Pap, téged vádollak!

5. Bukdácsolsz nappal és éjjel, s bukdácsol a próféta is veled, néped vesztére.

6. Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás. Mert elvetetted a tudást magadtól, én is elvetlek, ne légy többé pap. Amiért elfeledted Istened törvényét, én is megfeledkeztem a fiaidról.

7. Mind vétkeztek ellenem, dicsõségüket szégyenre cserélték.

8. Népem bûne a táplálékuk, s minden vágyuk a gonoszsága.

9. De úgy jár a pap is, mint a nép: megtorlom rajta útjait, tetteiért megfizetek neki.

10. Esznek majd, de nem telnek be soha, kéjelegnek, de gyermeket nem szülnek, mert elhagyták az Urat,

11. és kicsapongásra adták magukat. A bor és a must elveszi az ember eszét.

12. Népem a fadarabot faggatja, egy karó a tanítója, mert a paráznaság szelleme félrevezeti õket: elhagyják Istenüket, és paráználkodnak.

13. Hegyek ormán áldoznak, dombokon égetik áldozatukat, tölgyfa, nyárfa és terebint alatt - az árnyuk oly kellemes! Ezért, ha leányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek,

14. nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hûtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik, és pogány papnõkkel mutatnak be áldozatot. Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!

15. Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek fel Bet-Avenba, ne esküdjetek az Úr életére!

16. Letért az útjáról Izrael, mint a csökönyös igástehén. Hogyan táplálja hát az Úr, mint a bárányt a tágas mezõn?

17. Efraim bálványokkal szövetkezett: hagyjátok magára õt!

18. Részegek társaságában pihen. Egyre csak paráználkodnak, dicsõségüket szégyenre cserélik.

19. A szél szárnyaira kapja õket, s oltáraik miatt szégyent vallanak.

Fejezet 5

1. Halljátok, papok, figyelj, Izrael háza; hallgass ide, királyi ház, mind, akik a jogrend õrei vagytok! Kelepcévé lettetek Micpában, kifeszített hálóvá fenn a Táboron.

2. Mélyre süllyedtek gonoszságukban, ezért megbüntetem õket.

3. Efraimot jól ismerem, Izrael nincs rejtve elõttem: igen, paráználkodtál, Efraim, Izrael bemocskolta magát.

4. Tetteik miatt Istenükhöz vissza nem térhetnek, szívük mélyén a paráznaság szelleme, az Urat nem ismerik.

5. Saját gõgje vádolja Izraelt, bûnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük.

6. Birkanyájukkal és ökreikkel együtt az Úr keresésére indulnak, de nem találják, mert elrejtõzött elõlük.

7. Vétkeztek az Úr ellen, pártütõ fiakat nemzettek. Mire a hónap megújul, elpusztulnak örökségükkel együtt.

8. Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a trombitát Rámában, verjétek fel Bet-Avent, ébresszétek föl Benjamint!

9. Efraim pusztasággá lesz a büntetés napján; amit hirdetek, azt Izrael törzsei nem kerülik el.

10. Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet; ki is árasztom rájuk haragom özönét.

11. Az elnyomó Efraim megsérti a törvényt, kedvét leli benne, hogy semmiség után fusson.

12. Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás.

13. Efraim látta betegségét, és Júda a sebét; Efraim elment Asszíriába, Júda meg a nagy királyhoz fordult, de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet.

14. Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébb állok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tõlem senki.

15. Elmegyek, visszatérek lakóhelyemre, míg be nem ismerik vétküket, és nem keresik színemet: nyomorúságukban hamar hozzám sietnek.

Fejezet 6

1. "Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, õ tépett meg, õ is gyógyít meg minket; õ vert meg, õ köti be sebeinket.

2. Két nap múlva életet ad, harmadnapra feltámaszt, hogy színe elõtt éljünk.

3. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi esõ, amely öntözi a földet."

4. Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hûséged, mint a reggeli felhõ, és mint a harmat, hamar tovatûnik.

5. Ezért ostoroztam õket a próféták által, ezért ölettem meg õket ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság.

6. Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égõáldozat, hanem az Isten ismerete.

7. Adamnál mégis megszegték a szövetséget, ott lettek hûtlenek hozzám.

8. Gileád a gonosztevõk városa, vértõl áztatott föld.

9. Mint csapatosan leselkedõ rablók, olyan a papok társasága; mint a rablógyilkosok a szichemi úton, valóban gonosz tetteket visznek végbe.

10. Rettenetes, amit Bételben láttam: Efraim ott paráználkodik, Izrael beszennyezi magát.

11. Júda, rád is aratás vár, amikor helyreállítom népemet!

Fejezet 7

1. Amikor Izraelt gyógyítani akartam, elõtûnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.

2. Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják õket, ott vannak színem elõtt.

3. Bûneikkel örvendeztetik meg a királyt, hazugságaikkal a fejedelmeket.

4. Felhevültek mindnyájan, tüzesek, mint a kemence, amelynek tüzét nem szítja már a pék a dagasztástól a megkelésig.

5. A király a vezéreivel rogyadozik a tüzes bortól, és gonoszokkal cimborál.

6. Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.

7. Felhevül mindegyikük, mint a kemence, és felemésztik bíráikat. Elbukott minden királyuk, nincs közöttük, aki hozzám kiáltana.

8. Efraim elkeveredik a népek között, Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg.

9. Erejét idegenek emésztik fel, de õ észre sem veszi; õszülõ haj borítja fejét, de õ észre sem veszi.

10. [A saját gõgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az õ Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]

11. Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak!

12. Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem õket.

13. Jaj nekik, mert messze eltévelyedtek tõlem! Pusztuljanak, amiért fellázadtak ellenem! Menteni akarom õket, õk meg hazugságokat beszélnek ellenem.

14. Nem kiáltanak hozzám szívükbõl, amikor jajgatnak fekvõhelyükön: búza és must miatt keseregnek, ellenem meg lázadoznak.

15. Tanítottam õket, megerõsítettem karjukat, õk mégis gonoszat forralnak ellenem.

16. Baal felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is.

1. (Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensõm dicsérje szent nevét!

2. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

3. Megbocsátja minden bûnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged.

4. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz.

5. Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.

6. Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.

7. Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.

8. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.

9. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.

10. Nem bûneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.

11. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.

12. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk bûneinket.

13. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik õt félik.

14. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.

15. Az ember napjai a fûhöz hasonlók, virul, mint a mezõ virága,

16. de egy kis szellõ s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.

17. Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.

18. Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.

19. Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.

20. Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!

21. Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!

22. Áldjátok az Urat, mûvei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!