Biblia egy év alatt.

A 158. napon Márk 9-10 csodákat, az alázatról, a megbocsátásról és Isten országáról szóló tanításokat mutat be. A 29. zsoltár az Úr fenségét és a teremtés feletti hatalmát magasztalja, emlékeztetve minket arra, hogy Ő mindenek felett szuverén.

Fejezet 9

1. Aztán még hozzáfûzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevõk közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövõ országát."

2. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott elõttük.

3. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.

4. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.

5. Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."

6. Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.

7. Ekkor felhõ ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetõdött. A felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!"

8. Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust.

9. A hegyrõl lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

10. A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.

11. Azután megkérdezték tõle: "Miért mondják az írástudók, hogy elõbb el kell jönnie Illésnek?"

12. Ezt válaszolta: "Igen, elõbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része.

13. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy elõre megírták róla."

14. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük.

15. Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték.

16. Megkérdezte tõlük: "Mirõl vitatkoztok velük?"

17. Valaki megszólalt a tömegbõl: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg.

18. Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy ûzzék ki, de nem tudták."

19. "Ó, te hitetlen nemzedék - válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tûrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!"

20. Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.

21. "Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. -

22. Sokszor tûzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk."

23. Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz."

24. A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"

25. Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyûlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belõle, és ne térj többé vissza belé!"

26. Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belõle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.

27. Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.

28. Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiûzni?"

29. "Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte.

30. Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla,

31. mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

32. Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni.

33. Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tõlük: "Mirõl beszélgettetek az úton?"

34. Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük.

35. Leült, odahívta a tizenkettõt, s így szólt: "Ha valaki elsõ akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája."

36. Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta:

37. "Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."

38. Ekkor János szólalt meg: "Mester, láttunk valakit, aki ördögöt ûzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk."

39. Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.

40. Aki nincs ellenünk, az velünk van.

41. Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.

42. Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.

43. Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tûzre.

44.

45. Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tûzére kerülni.

46.

47. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,

48. ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.

49. Mindenkit tûzzel sóznak majd meg.

50. A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással."

Fejezet 10

1. Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, õ pedig szokása szerint tanította õket.

2. A farizeusok is odamentek és megkérdezték: "El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.

3. De õ kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?"

4. "Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt" - felelték.

5. Jézus folytatta: "Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot.

6. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nõt alkotott.

7. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,

8. és ketten egy test lesznek. Ettõl kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.

9. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."

10. Otthon tanítványai ismét efelõl kérdezgették.

11. Ezt válaszolta: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.

12. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör."

13. Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg õket. De a tanítványok elutasították õket.

14. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok õket, hisz ilyeneké az Isten országa.

15. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda."

16. Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta õket.

17. Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult elõtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

18. "Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.

19. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!"

20. "Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."

21. Jézus ránézett és megkedvelte. "Valami hiányzik még belõled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!"

22. Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

23. Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!"

24. A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: "Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!

25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."

26. Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: "Hát akkor ki üdvözülhet?"

27. Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges."

28. Ekkor Péter megszólalt: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."

29. Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,

30. százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendõ világban pedig örök életet.

31. Sokan lesznek elsõkbõl utolsók és utolsókból elsõk."

32. Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, õk pedig csodálkoztak, követõi meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettõt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog:

33. "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a fõpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.

34. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad."

35. Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: "Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket."

36. "Mit tegyek nektek?" - kérdezte.

37. "Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsõségedben."

38. Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?"

39. "Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelybõl, amelybõl én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

40. De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelõl nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült".

41. Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.

42. Jézus ezért odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat.

43. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok,

44. és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

45. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

46. Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve.

47. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"

48. Többen csitították, hogy hallgasson. Õ annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"

49. Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!"

50. Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz.

51. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak."

52. Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

1. (Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat!

2. Adjátok meg az Úrnak a nevét megilletõ dicsõséget, és szent udvarában imádjátok az Urat!

3. Az Úr szava a vizek fölött, A dicsõség Istene mennydörög, az Úr a hatalmas vizek fölött.

4. Az Úr szava tele erõvel, az Úr szava tele fönséggel.

5. Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait.

6. Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát.

7. Az Úr szava tüzes villámot szór,

8. az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját.

9. Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdõket. s templomában minden így kiált: Dicsõség!

10. Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké.

11. Az Úr erõt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.