Biblia egy év alatt.

A 309. napon a 2Makkabeusok 12. fejezete rendíthetetlen hitet és feddhetetlenséget mutat a megpróbáltatások ellenére. A Bölcsesség könyve 13-14. fejezetei arra késztetnek minket, hogy elgondolkodjunk az emberi természeten és az isteni ítélőképesség értékén, míg a Példabeszédek 25:11-14 kiemeli a helyes szavak és cselekedetek jutalmát a megfelelő időben.

1. Ez egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet mûvelték.

2. Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek.

3. Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élõ zsidókat, szálljanak fel az elõre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné õket,

4. hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették õket, nem kevesebb mint kétszáz embert.

5. Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is.

6. Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötõt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek.

7. Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja.

8. De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen,

9. azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötõt a hajókkal egyetemben. A tûz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira.

10. Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas.

11. Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei gyõztek. A legyõzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik és megadnak minden segítséget.

12. Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak és visszatértek sátraikba.

13. Júdás egy erõs várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták és Kaszpinak hívták.

14. A lakói bíztak a falak erõsségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták õket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak.

15. Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörõ kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait.

16. Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele.

17. Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz.

18. Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erõs õrséget.

19. Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheusz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit.

20. A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt.

21. Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevû helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehetõ és - a sok keskeny szoros miatt - alig megközelíthetõ hely volt.

22. Amikor Júdás elsõ csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat.

23. Júdás kegyetlenül üldözõbe vette õket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt.

24. Maga Timóteus is Dozitheusz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik.

25. Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja õket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket.

26. Ezután Júdás Karnion és Atergatejon temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert.

27. Ezeknek az ellenségeknek a legyõzése után Efron megerõsített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erõs ifjak álltak a falak elõtt és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver.

28. Õk azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek.

29. Onnét tovább indultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtõl.

30. Az ott élõ zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz idõkben is emberségesen bántak velük.

31. Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték õket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.

32. A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki.

33. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük.

34. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.

35. Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erõvel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába.

36. Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben.

37. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetõjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.

38. Júdás összegyûjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot.

39. Másnap (amikor már legfõbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék õket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.

40. Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.

41. Mindnyájan dicsõítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.

42. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bûnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkû Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bûntõl, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bûn következményeit.

43. Aztán gyûjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelõ áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.

44. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.

45. Arról is meg volt gyõzõdve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelõ áldozatot, hogy megszabaduljanak bûneiktõl.

Fejezet 13

1. Mert természettõl balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekbõl nem tudták felismerni azt, aki van, sem mûvei szemlélésekor nem ismerték fel a mûvészt,

2. hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegõt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.

3. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbûvölte õket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzõje teremtette õket.

4. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebbõl arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtõjük.

5. Mert a teremtmények nagyságából és szépségébõl összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtõjüket.

6. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.

7. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti õket.

8. Még sincs mentségük ezeknek sem.

9. Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg elõbb ennek urát?

10. De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz mûveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, mûtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idõk keze munkáját.

11. Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerûen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belõle, mindennapi használatra.

12. A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.

13. Ami pedig megmarad belõle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,

14. vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.

15. Majd megfelelõ házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerõsíti.

16. Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.

17. Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erõtlenhez könyörög egészségéért.

18. A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.

19. Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erõt, aminek keze erõtlen.

Fejezet 14

1. Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi.

2. Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértõ ember bölcsessége építette,

3. és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.

4. Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetbõl ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.

5. Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed mûvei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.

6. Így keresett már az õsrégi idõben, amikor a gõgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

7. Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.

8. Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.

9. Mert egyaránt utálatos Isten elõtt az istentelen és istentelen alkotása.

10. És készítõjével együtt a mû is bûnhõdik.

11. Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.

12. Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.

13. Hisz sem kezdettõl fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.

14. Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.

15. Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte.

16. Idõvel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották.

17. A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtõl szemben tisztelni, mivel távol laktak tõlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hû képet készítettek maguknak, hogy a távol levõ elõtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.

18. Tiszteletük fokozására a mûvész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.

19. Mert ez (a mûvész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész mûvészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.

20. Az alkotás szépségétõl elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelõtt még csak emberként tiszteltek.

21. Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kõre és fára ruházták.

22. De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.

23. Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,

24. nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.

25. Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hûtlenség, a lázadás és az esküszegés,

26. a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertõzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.

27. A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.

28. Mert vagy õrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelmûen hamis esküt tesznek.

29. Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj õket, ha hamisan esküsznek.

30. De mind a kettõért utoléri õket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenrõl, és (azért is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek.

31. Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bûnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.

11. Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.

12. Mint az aranygyûrû, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.

13. Mint a hûsítõ hó aratás idején, olyan a hû követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét.

14. Tornyosuló felhõ és szél esõ nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége.