Biblia egy év alatt.

A 308. napon a 2Makkabeusok 11. fejezete a makkabeus vezetők bátorságát és igazságosságát hangsúlyozza. A Bölcsesség könyve 11-12. fejezete arra ösztönöz minket, hogy elgondolkodjunk az isteni ítéleten és az etikai cselekvésen, míg a Példabeszédek 25:8-10 azt tanácsolja, hogy körültekintően és megfontoltan cselekedjünk kényes helyzetekben.

1. Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken,

2. és nem sokkal azután összegyûjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja,

3. a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a fõpapi tisztséget évrõl évre áruba bocsátja.

4. Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.

5. Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erõs erõdöt, a Jeruzsálemtõl mintegy öt mérföld távolságra levõ Bet-Curt, és erõsen szorongatta.

6. Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erõdöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.

7. Aztán elsõként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban.

8. Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas.

9. Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsõítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sõt a vasfalakat is áttörni.

10. Csatarendben haladtak elõre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr.

11. Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették.

12. A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.

13. De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyõzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten.

14. Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot.

15. A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt.

16. A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: "Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének.

17. Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat.

18. Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s õ hozzájárult, amihez lehetett.

19. Ha továbbra is megfelelõ magatartást tanúsíttok a közügyekben, rajta leszek, hogy elõmozdítsam jóléteteket.

20. Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek.

21. Jó egészséget! A 148. esztendõben Dioszkorosz hónapjának 24-én."

22. A király levele így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak!

23. Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát.

24. Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket.

25. Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék.

26. Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el õket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak."

27. Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak.

28. Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk.

29. Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.

30. Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-ig hazatérnek, békét biztosítunk,

31. és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelõtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni.

32. Egyszersmind elküldöm Menelauszt, hogy nyugtasson meg benneteket.

33. Éljetek békében! A 148. esztendõben Xantikosz hónap 15-én."

34. A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: "Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének.

35. Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk.

36. Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába.

37. Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek.

38. Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendõ, Xantikosz hónap 15-én."

Fejezet 11

1. Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.

2. Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat.

3. Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.

4. Gyötörte õket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kõszál.

5. Amivel ellenségeik bûnhõdtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.

6. A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,

7. büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bõséges vizet adtál,

8. és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket.

9. Amikor ugyanis megpróbáltatás érte õket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.

10. Mert õket - intõ atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted.

11. Tõlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrõdtek, mint a közelükben.

12. Mert kétszeres gyötrelem fogta el õket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek.

13. Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.

14. Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte õket, mint az igazakat.

15. Amikor dõreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette õket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,

16. hogy megtudják: ki-ki azzal bûnhõdik, amivel vétkezik.

17. Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bõsz oroszlánt,

18. vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergõ gõzt fújnak, vagy a szemükbõl iszonyú szikrákat hánynak,

19. amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el õket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna õket.

20. De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna õket, ha a bosszúló igazságosság üldözõbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli õket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.

21. Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?

22. Hisz az egész világ olyan elõtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.

23. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnézõ vagy az emberek bûnei iránt, hogy bûnbánatot tartsanak.

24. Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyûlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.

25. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?

26. De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.

Fejezet 12

1. Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.

2. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bûneikre emlékeztetve figyelmezteted õket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.

3. Szent földednek régi lakóit is gyûlölted ugyan,

4. szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.

5. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belsõ részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,

6. és a szülõket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,

7. hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.

8. De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged elõõrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák õket, apránként.

9. Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd õket.

10. De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.

11. Hisz átkozott fajzat voltak kezdettõl fogva! Nem is azért hagytad büntetlenül bûneiket, mintha valakitõl tartottál volna.

12. Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?

13. Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,

14. sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.

15. De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illõnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre.

16. Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz.

17. Erõdet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.

18. Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.

19. Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszeretõ, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bûn után (idõt) adsz a bûnbánatra.

20. Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, idõt és lehetõséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,

21. akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!

22. Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.

23. Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyûségeikkel gyötörted.

24. Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyû gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett.

25. Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot ûzött belõlük.

26. Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illõ ítéletet kellett elviselniük.

27. Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tõlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akirõl azelõtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte õket.

8. ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol?

9. Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait.

10. Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza.