Biblia egy év alatt.

A 310. napon a 2Makkabeusok 13. fejezete a makkabeus vezetők fontos stratégiáit és döntéseit mutatja be. A Bölcsesség könyve 15-16. fejezetei a tisztánlátásról, az igazságosságról és az okosságról tanítanak, míg a Példabeszédek könyve 25:15-17 arra emlékeztet, hogy a türelem és a bölcsesség pozitív eredményekhez vezet a tetteinkben.

1. A 149. esztendõben Júdás és hívei megtudták, hogy Antiochusz Eupátor hatalmas sereggel Júdea felé tart,

2. s vele van gyámja is, Liziász, a birodalom ügyeinek intézõje, egy száztízezer gyalogosból, ötezer-háromszáz lovasból, huszonkét elefántból és háromszáz kaszával fölszerelt harci szekérbõl álló görög sereg élén.

3. Menelausz is szövetkezett velük, és képmutató módon biztatta Antiochuszt. Közben azonban mit sem törõdött a haza megmentésével, csak arra volt gondja, hogy visszakerüljön hivatalába.

4. Ám a Királyok Királya fölkeltette Antiochusz haragját a lázadó ellen. Amikor Liziász azzal vádolta, hogy minden bajnak Menelausz az oka, Antiochusz megparancsolta, vigyék Beröába, és az ottani szokás szerint végezzenek vele.

5. Ott ugyanis volt egy 50 könyök magas torony, tele izzó hamuval. Volt benne egy forgatható gépezet, amely minden irányból belesodorta (az embert) az izzó hamuba.

6. Oda vitték fel a templomgyalázókat és az egyéb nagy gonosztevõket, és a pusztulásba taszították õket.

7. Ez a halál lett az álnok Menelausznak is a sorsa.

8. Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tûz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát.

9. A király ádáz gyûlölettel közeledett; azt tervezte, hogy gonoszabbul bánik a zsidókkal, mint atyja.

10. Amikor Júdás errõl tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy - mint mindig - most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti õket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot.

11. Ne engedje, hogy a nép, amely éppen csak föllélegzett egy kissé, az elvetemült pogány népek kezére kerüljön.

12. Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította õket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben.

13. Maga a vénekkel azt határozta, hogy kivonul, és Isten segítségével dûlõre viszi az ügyet, mielõtt még a király serege benyomulna Júdeába és elfoglalná a várost.

14. Vállalkozása végsõ kimenetelét a mindenség Teremtõjére bízva, bátorította embereit, harcoljanak bátran egészen halálukig a törvényért, a szentélyért, a városért, a hazáért és a hagyományokért. Aztán Modin közelében tábort ütött.

15. Majd kiadta katonáinak a jelszót: "Istentõl a gyõzelem!" A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetõjükkel egyetemben.

16. Az egész táborban félelmet és rettenetet keltettek, aztán mire a nap fölvirradt, gyõztesen elvonultak.

17. Ezt vitték végbe azzal a segítséggel, amelyben Isten Júdást részesítette.

18. Amikor a király ízelítõt kapott a zsidók elszántságából, azon volt, hogy csellel hatalmába kerítse a megerõsített helyeket.

19. Kivonult Bet-Cur, az egyik erõs zsidó erõd ellen, de visszaverték. Újra támadott, de ismét legyõzték.

20. Júdás minden szükségessel ellátta az õrséget.

21. Ám a zsidó seregbõl az egyik katona, Rodokosz elárulta az ellenségnek a titkokat. Megkeresték, elfogták és kivégezték.

22. A király másodszor is tárgyalást kezdett Bet-Cur lakóival, és békét ajánlott nekik. Meg is tartotta és elvonult. De találkozott Júdás embereivel és vereséget szenvedett tõlük.

23. Akkor megtudta, hogy Antiochia helytartója, Fülöp pártot ütött. Ezen megrettenve jó szóval fordult a zsidókhoz, és esküt téve minden igazságos követelésüknek engedett. Az egyezség megkötése után áldozatot mutatott be - kifejezte tiszteletét a templom iránt és bõkezû volt a szent helyhez.

24. A Makkabeust is barátságosan fogadta, aztán megtette Hegemonideszt a Ptolemaisztól a geréniek földjéig terjedõ terület teljhatalmú helytartójává,

25. és elment Ptolemaiszba. Ám Ptolemaisz lakói nem voltak megelégedve az egyezséggel, méltatlankodtak a határozatok miatt, és meg akarták õket szegni.

26. Erre Liziász a szószékre lépett és a lehetõség szerint védekezett. Csitító szavaival meggyõzte õket, úgyhogy megbékéltek. Utána visszatért Antiochiába. Így zajlott le a király támadása és visszavonulása.

Fejezet 15

1. Istenünk, jóságos vagy és hûséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget.

2. Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk.

3. Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni - az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.

4. Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak, sem a festõk haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt figura,

5. amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.

6. Akik csinálják õket, vágyódnak utánuk és tisztelik õket, azok a rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók.

7. A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye, és sok mindent készít belõle használatunkra. De ugyanabból az agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkezõ célra valók, mind ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas dönti el.

8. És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal elõbb maga is földbõl lett, és rövid idõ múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tõle a kölcsönbe kapott lelket.

9. De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstmûvesekkel, utánozza az ércöntõt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít.

10. Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál,

11. mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét.

12. Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert - azt mondja - mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni.

13. Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.

14. Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják; nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke,

15. mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegõ belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra.

16. Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta õket, aki maga is kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne.

17. Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Õ maga tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs.

18. Sõt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság tekintetében még rosszabbak, mint a többiek.

19. Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását.

Fejezet 16

1. Ezért méltán bûnhõdtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte õket.

2. Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrõ éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul.

3. Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.

4. Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.

5. Amikor vad állatok bõsz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergõ kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig.

6. Csak intés céljából, rövid idõre ijesztetted meg õket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette õket.

7. És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentõje által.

8. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.

9. Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bûnhõdjenek.

10. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította õket.

11. Csak azért érték õket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd õket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.

12. Mert nem gyógyfû, s nem tapasz orvosolta õket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.

13. Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét.

14. Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki.

15. A te kezed elõl nem lehet elmenekülni.

16. Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erõs karod ostorozta; szokatlan zápor, jégesõ és félelmetes zivatar üldözte és tûz emésztette õket.

17. És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tûzvész, mert a teremtés az igazért harcol.

18. Néha megszelídült a tûz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, õk maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi õket.

19. Máskor meg szokatlan erõvel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse.

20. Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égbõl, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.

21. Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.

22. Hó és jég ellenállt a tûznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tûz, amely a jégesõben is égett és az esõ közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre,

23. de ugyanaz (a tûz) megfeledkezett saját erejérõl, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.

24. A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtõnek engedelmeskedik, a bûnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.

25. Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgõk kívánsága szerint,

26. hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak.

27. Amit ugyanis a tûz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte.

28. Ebbõl megtudták, hogy napkelte elõtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell elõtted jelenni.

29. Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.

15. A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot.

16. Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod.

17. Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyûlöl.