Biblia egy év alatt.

A 307. napon a 2Makkabeusok 10. fejezete rámutat az igazlelkű vezetés és az Isten iránti hűség fontosságára konfliktusok idején. A Bölcsesség 9-10 a tisztánlátásról és az alázatosságról tanít minket, míg a Példabeszédek 25:4-7 azt tanácsolja, hogy szabaduljunk meg az értéktelen dolgoktól, és cselekedeteinkben őrizzük meg a feddhetetlenséget.

1. A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.

2. Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.

3. Megtisztították a templomot, és az égõáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kõbõl és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.

4. Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse õket, ne szolgáltassa ki õket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.

5. Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.

6. Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.

7. Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsõítõ éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.

8. Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezõvé tették ezeknek a napoknak évrõl évre való megünneplését.

9. Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifánész.

10. Most azokról az eseményekrõl adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem idõzünk soká.

11. Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelõtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának.

12. Ptolemeusz Makron volt az elsõ, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket.

13. Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének.

14. Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen.

15. Ugyanakkor Idumea lakói - kedvezõ fekvésû erõdöknek a birtokában - kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálembõl elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást.

16. A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erõdöket.

17. Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le.

18. Mintegy kilencezer férfi két nagyon erõs bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz.

19. A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendõ számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgõs szükség volt.

20. Simon katonái pénzéhségbõl belementek, hogy a bástyában levõ emberek pénzzel megvesztegethessék õket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön.

21. Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetõit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az õ rovásukra - ellenségeiket.

22. Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát.

23. Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt.

24. Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekbõl hatalmas sereget gyûjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.

25. Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípõjükre meg vezeklõruhát öltöttek.

26. Leborultak az oltár elõtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti.

27. Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetõsen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak.

28. Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a gyõzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban.

29. Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség elõtt megjelent az égbõl öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt.

30. Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek.

31. Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek.

32. Maga Timóteus egy Gezer nevû erõdbe menekült. Ez alaposan megerõsített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott.

33. A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erõdöt, bizakodó hangulatban.

34. Ezzel szemben az ostromlottak az erõd erõsségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak.

35. Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került.

36. Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erõdöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost.

37. Timóteust, aki egy ciszternába rejtõzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofánészt is.

38. Amikor ezeket végbevitték, dicsõítõ és hálaénekekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a gyõzelmet.

Fejezet 9

1. Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,

2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,

3. és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:

4. add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.

5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életû ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.

6. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tõled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.

7. Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.

8. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettõl készítettél.

9. Nálad a bölcsesség, ismeri mûveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.

10. Küldd le szent egedbõl, dicsõséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.

11. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.

12. Így majd tetszenek neked mûveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.

13. Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?

14. Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.

15. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tûnõdõ elmére.

16. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvõ. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?

17. Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?

18. Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.

19. Csak a bölcsesség által menekültek meg.

Fejezet 10

1. Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsõként formált, a földkerekség atyját, amikor még õ volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;

2. és ez adta neki az erõt is, hogy mindeneken uralkodjék.

3. De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tõle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.

4. Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.

5. Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megõrizte feddhetetlennek Isten elõtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.

6. Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tûz elõl, amely az "Ötvárosra" zúdult.

7. Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgõ, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termõ növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredõ sóoszlop.

8. Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bûnhõdtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élõknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.

9. A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.

10. Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elõl menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bõséggel jutalmazta.

11. Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.

12. Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözõitõl oltalmazta, és nehéz küzdelemben gyõzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erõsebb.

13. Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bûntõl.

14. Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.

15. A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.

16. Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.

17. Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette õket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.

18. Átvitte õket a Vörös-tengeren, átvezette õket a hatalmas vízen.

19. Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyébõl újra partra vetette.

20. Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.

21. Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.

4. Ha az ezüstbõl kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz.

5. Ha a király közelébõl elûzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban.

6. Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni!

7. Jobban jársz, ha hívnak: "Gyere ide följebb!", mint ha elküldenek az elõkelõbb elõl. Hogyha meg is látott valamit a szemed,