Biblia egy év alatt.

A 299. napon a 2 Makkabeusok második könyve 2. fejezete a hit hőseinek bátorságát és odaadását mutatja be. A Sirák könyve 42-44. fejezetei tanácsokat adnak az erényről, a barátságról és az okosságról, míg a Példabeszédek 24:8-9 figyelmeztet minket a csapdákra és arra, hogyan kerülhetjük el azokat bölcsen, erősítve a jellemet és a tisztánlátást.

1. Az írásokban azt is megtalálni, hogy Jeremiás próféta megparancsolta az elhurcoltaknak, hogy vigyenek a tûzbõl, amint errõl szó volt.

2. Azt is lelkükre kötötte a próféta az elhurcoltaknak, amikor átadta nekik a törvényt, hogy ne feledkezzenek meg az Úr parancsairól, s ne tévelyedjen el szívük a pompás arany- és ezüstbálványok láttán.

3. Más hasonló szavakkal is intette õket, hogy ne hagyják a törvényt lelkükbõl kiveszni.

4. Az is benne van az Írásban, hogy a próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentõl örökségül kapott földet megnézni.

5. Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerû lakóhelyet, oda vitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot.

6. Kísérõi közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták.

7. Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta õket: "A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyûjti népét, és meg nem könyörül rajta.

8. Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsõsége és a felhõ, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen."

9. De azt is megírták, hogy a templom befejezésekor és fölszentelésekor milyen áldozatot mutatott be a bölcs;

10. hogyan könyörgött Mózes az Úrhoz, mire aztán tûz hullott alá az égbõl és elemésztette az áldozatot; ugyanígy imádkozott Salamon is, és tûz hullott alá, és megemésztette az égõáldozatot.

11. Mózes az mondta: "Mivel az engesztelõ áldozatot nem fogyasztották el, a tûz emésztette meg."

12. Így Salamon is nyolc napig tartó ünnepet tartott.

13. Az írásokban, a Nehemiás emlékezetére írt följegyzésekben ugyanez olvasható. Aztán még az, hogy könyvtárat létesített, ahova összegyûjtötte a királyok és a próféták könyveit, Dávid írásait és a királyok adományleveleit.

14. Ugyanígy Júdás is összegyûjtötte a háborúkban elkallódott könyveket. A kezünkben vannak.

15. Ha valamire szükségetek van, küldjetek embereket, és vitessétek el magatoknak.

16. Azért írunk nektek, mert meg akarjuk ünnepelni a templomszentelést. Szép volna, ha ezeket a napokat ti is megülnétek.

17. Isten megszabadította népét, és odaajándékozta nekik örökségül az országot, a királyságot, a papságot és a szentélyt,

18. amint a törvényben megígérte. Bízunk Istenben, hogy hamarosan megkönyörül rajtunk, és minden égtáj felõl újra összegyûjt bennünket a szent helyen. Már eddig is nagy veszedelembõl mentett ki és megtisztította a szent helyet.

19. Júdásnak, a Makkabeusnak, és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését,

20. továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára,

21. akik a zsidóságért oly dicsõ hõstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiûzték

22. és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában -

23. ezeket Kirenei Jázon mind megírta, öt könyvében. Mi megkíséreljük egy könyvben röviden összefoglalni.

24. Mert a töméntelen számra gondoltunk, és azokra a nehézségekre, amelyek a tudnivalók bõségébõl azok számára adódnak, akik bele akarnak mélyedni a részletekbe.

25. Ezért arra törekedtünk, hogy az olvasni vágyónak kellemes olvasmányt, a tanulni akarónak pedig emlékeztetõt nyújtsunk, röviden szólva, minden olvasónak hasznára legyünk.

26. Számunkra, akik vállaltuk a rövidítés munkáját, természetesen nem volt könnyû, ellenkezõleg, izzadságba és virrasztásba került,

27. ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyû. De sokak javára való tekintettel szívesen vállaljuk a fáradságot.

28. A részletek alapos tanulmányozását átengedjük a történetíróknak. Magunk arra törekszünk, hogy egyszerû összefoglalást adjunk.

29. Ahogy új épület emelésekor is az építõre hárul az egész épület gondja, a díszítõnek és a festõnek pedig a díszítés a dolga, úgy tetszik, velünk is hasonlóképpen áll a helyzet.

30. A történet elsõ megírójának a feladata a kutatás, a források alapos tanulmányozása és a részletek feltárása.

31. A könyv átdolgozójának megengedhetõ, hogy a kívánt módon lerövidítve szóljon, és a részletekbe menõ elbeszélésrõl lemondjon.

32. Kezdjük hát az elbeszélést, hiszen máris soká idõztünk az elõszónál. Balgaság volna az elõszót nyújtani, a történetet magát meg rövidre fogni.

Fejezet 42

1. De a következõ dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bûn volna:

2. a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled,

3. elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között,

4. a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés,

5. az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz.

6. Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyûrût, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

7. Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed.

8. Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az õsz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki elõtt.

9. A lány az apjának - anélkül, hogy tudná - gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy késõn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyûlöljék;

10. amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddõ legyen.

11. Makacs lányod fölött õrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki elõtt.

12. Egyiknél se idõzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze.

13. Miként a ruhából elõmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság.

14. Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.

15. Hadd emlékezzem meg az Úr mûveirõl, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a mûveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát.

16. A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze mûve telve dicsõséggel.

17. Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe elõtt.

18. A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idõk jeleit.

19. Hirdeti a múltat és az eljövendõt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat.

20. Egyetlen gondolat sem titok elõtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.

21. Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen õ öröktõl fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége.

22. És milyen gyönyörû minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra.

23. Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki.

24. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csõdöt mondana.

25. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?

Fejezet 43

1. Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsõsége ragyog fenn az égen.

2. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: "Mily csodálatosak a Magasságbeli mûvei!"

3. Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni?

4. A fûtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet.

5. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.

6. És a Hold minden idõben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az idõt.

7. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.

8. Õtõle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Õ a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.

9. Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.

10. A Szent szavára szilárdan áll a rend, s õk nem halványulnak el õrhelyeiken.

11. Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.

12. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.

13. Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.

14. Ilyen úton-módon kinyílnak csûrei, és mint a madarak, kiszállnak felhõi.

15. A felhõt nagysága jeléül sûríti, összetördeli a jégesõ szemeit.

16. Akarata szerint száguld a déli szél, Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek.

17. Dörgõ hangjától jajveszékel a föld. s így az északi szél, meg a forgószél is.

18. Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.

19. Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.

20. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képzõdik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.

21. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.

22. Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhõ, s a harmat életet ad az aszály után.

23. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.

24. Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.

25. A legelképesztõbb dolgok teremnek ott, sokféle élõlény, a tenger szörnyei.

26. De hála Istennek, minden jól végzõdik, a szavára minden jól elrendezõdik.

27. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy õ a minden.

28. Honnan vegyünk erõt, hogy õt magasztaljuk? Hiszen nagyobb õ, mint minden mûvei.

29. Félelmetes az Úr és rettentõen nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.

30. Magasztaljátok õt dicsõítõ énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erõt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.

31. Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?

32. Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam mûveibõl.

33. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.

Fejezet 44

1. Nagyhírû férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen.

2. Sok dicsõt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát õsidõk óta.

3. Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hõstetteikkel. Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendõmondók, mindent láttak.

4. Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt elõadásával.

5. Voltak, akik énekeket szereztek, s írásba foglaltak bölcs mondásokat.

6. Mások gazdagok voltak, hatalmuk volt, és biztonságban éltek házaikban.

7. Ezek mind becsben álltak a maguk idejében, s életük napjait beragyogta hírnevük.

8. Némelyik oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla.

9. De egyik-másiknak már nem él emléke, végleg eltávoztak, amikor elmentek. Úgy vannak, mint hogyha sosem lettek volna, s ez lett a sorsuk a gyermekeiknek is.

10. Ám az elsõk a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el.

11. Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek õk a forrásai.

12. Hûséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is.

13. A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe.

14. A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékrõl nemzedékre száll.

15. Bölcsességükrõl beszél a közösség, és dicséretüket gyûlésen hirdetik.

16. Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek elõtt.

17. Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején õ volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár.

18. Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.

19. Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsõségben versenyezhet vele.

20. Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hûséges maradt a megpróbáltatásban.

21. Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertõl tengerig, és a folyamtól a földnek határáig.

22. Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra

23. megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerõsítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, õ meg szétosztotta a tizenkét törzs között.

8. Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverõnek hívják (az emberek).

9. Bûn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól.