Biblia egy év alatt.

A 300. napon a 2Makkabeusok 3. fejezete kiemeli a Makkabeusok hűségét és bátorságát a kihívásokkal szemben. A Sirák 45-46 a kitartásról, az igazságosságról és a becsületességről elmélkedik, míg a Példabeusok 24:10-12 arra emlékeztet minket, hogy ne adjuk fel a hitünket a nehézségek idején, és mindig bízzunk Isten védelmében és vezetésében.

1. A szent város teljes békében élt, a törvényt - Oniász fõpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyûlöletének hála - egészen hûségesen szem elõtt tartották.

2. Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsõségét.

3. Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelmébõl fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást.

4. Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzsébõl való Simon vitába keveredett a fõpappal a város vásári rendje ügyében.

5. Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt.

6. Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetõség, hogy a király kezére kerüljön.

7. Apollóniusz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzrõl. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset.

8. Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott megbízatásnak eleget tegyen.

9. Amikor Jeruzsálembe érkezett, a fõpap és a város barátságosan fogadta. Õ megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklõdte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak.

10. A fõpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzérõl van szó.

11. Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellõ Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat.

12. S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat.

13. Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba.

14. Egy elõre meghatározott napon elment, hogy a helyzetet fölmérje és kiadja rendelkezéseit. Erre nem csekély rémület támadt a városban.

15. A papok papi öltözetükben leborultak az égõáldozatok oltára elé, és az Éghez folyamodtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul mentse meg azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

16. Aki látta a fõpapot, annak összeszorult a szíve. Mert vonásai és arcának megváltozott színe elárulták nagy lelki kínjait.

17. Félelem kerítette hatalmába ugyanis ezt a férfiút, egész testében remegett, úgyhogy akik csak látták, azok mind leolvasták róla égõ fájdalmait.

18. A házakból is csapatostul tódultak az emberek közösségben imádkozni, mivel a szent helyet meggyalázás fenyegette.

19. Az asszonyok keblük alá erõsített vezeklõruhában seregestül kifutottak az utcára. Az egyébként elzártan élõ lányok részint a kapukhoz, részint a falakra futottak, mások pedig az ablakokon kukucskáltak.

20. Mindnyájan az égre emelték kezüket és imádkoztak.

21. Szívettépõ volt, amint az összeverõdött tarka tömeg térdelt, a fõpap meg mélységes aggodalommal várta az elkövetkezendõket.

22. A mindenható Istenhez könyörögtek, õrizze meg hiánytalanul és teljes biztonságban azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

23. De Heliodor volt olyan merész, hogy keresztülvigye terveit.

24. Már ott állt testõreivel a kincstár elõtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben.

25. Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellsõ lábaival lesújtott rá.

26. Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erõs, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá.

27. Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették,

28. s aki elõbb még nagyszámú kísérettel és az egész testõrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát.

29. Így feküdt ott isteni erõtõl sújtva, megfosztva a beszéd képességétõl és a megmenekülés minden reményétõl,

30. õk pedig dicsõítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsõítette lakóhelyét. A templomot, amelyben elõbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be.

31. Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzõnek.

32. A fõpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért.

33. Amikor a fõpap bemutatta az engesztelõ áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: "Légy nagyon hálás Oniász fõpapnak. Mert az õ kedvéért adja vissza az Úr életedet.

34. Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát." E szavakkal eltûntek.

35. Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megõrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt.

36. Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteirõl, amelyeket a saját szemével látott.

37. Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte:

38. "Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom mûködik.

39. Az annak a helynek az õre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti."

40. Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggõ események.

Fejezet 45

1. Egy derék férfit támasztott belõle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják.

2. Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket, és naggyá tette ellenségei rémületére.

3. Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsõítette a királyok elõtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsõsége fényét.

4. Megszentelte, mivel hûséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül.

5. Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhõ sötétjébe. Szemtõl szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.

6. Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzsébõl.

7. Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsõség köntösét adta rá.

8. Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot,

9. amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengõ díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetõül népe fiainak.

10. Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból mûvészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetbõl készült drága munkát;

11. drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kõmetszõ munkáját, emlékeztetõül Izrael törzsei számára;

12. aranydiadémot fejkötõ szalagján, melybe belevésték a "Szent" feliratot, csodálatos pompa és nagyszerû munka, csupa gyönyörûség a szemnek ez a dísz.

13. Elõtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az õ fiai, és azok utódai mindörökké.

14. Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben.

15. Mózes iktatta be a hivatalába, õ kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet.

16. Õt szemelte ki az összes élõ közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat- és az emlékáldozatot, s kiengesztelõdést szerezzen a népnek.

17. A parancsait is õrá bízta, valamint a törvény elõírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének.

18. Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Dátánnal s Abirámmal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel

19. - az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta õket izzó haragjában -, csodát tett általa, s tûzvésszel mind elpusztította õket.

20. Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés elsõ részét, elõbb neki rendelt bõséges kenyeret.

21. Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak.

22. De a nép földjébõl nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az õ része s öröksége.

23. Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének.

24. Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a fõpapi tisztséget egyszer s mindenkorra.

25. Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökébõl, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára.

26. Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az õsök erényei el ne enyésszenek, és szálljon át utódaikra hírnevük!

Fejezet 46

1. Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.

2. Nagyszerû volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!

3. Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!

4. Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettõ lett?

5. A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelõl ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejû jégesõt támasztott,

6. rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtõn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erõs, és hogy ellenfelük maga az Úr.

7. Azért is, mert hû volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, õ és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.

8. Ezért õk ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.

9. Az Úr erõt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.

10. Hadd tudja meg ebbõl egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!

11. Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hûtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük!

12. Pihenõhelyükrõl hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.

13. Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, õ alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé.

14. Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.

15. Elismert próféta volt hûsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.

16. Õ is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelõl szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.

17. Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.

18. Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.

19. Mielõtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: "Kitõl fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?" És nem emelt panaszt ellene senki sem.

20. Megkérdezték még a halála után is, és megmondta elõre a király halálát. Felhangzott a földbõl prófétáló szava, hogy a nép bûneit így kiengesztelje.

10. Ha elhagyod magad, akkor az erõd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján.

11. Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba!

12. Hogyha azt mondod: "Hisz nem tudtunk róla!", aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött õrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.