Fejezet 8
1. Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét.
2. Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról."
3. Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította õket,
4. miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken!
5. Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint elsõ alkalommal, megfutamodunk elõttük.
6. Akkor üldözõbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk õket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek elõlünk, mint elsõ alkalommal!
7. Akkor induljatok el leshelyetekrõl, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja.
8. Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek".
9. Józsue útra bocsátotta õket, s õk a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel.
10. Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen.
11. Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig elõre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy.
12. Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította õket.
13. A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.
14. Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, õ és egész hadinépe Araba lejtõjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak.
15. Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyõzzék, s megfutamodott a puszta irányában.
16. Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól.
17. Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözõbe Izraelt. S olyannyira üldözték õket, hogy a várost otthagyták védtelenül.
18. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt.
19. Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükrõl. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.
20. Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhõ száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülõ nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték.
21. Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat.
22. A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelõdtek: egyikük egyfelõl, másikuk másfelõl.
23. Addig kaszabolták õket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték.
24. Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezõn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétõl, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.
25. Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nõk, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója.
26. Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.
27. Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebbõl a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak.
28. Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig.
29. Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kõhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.
30. Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt,
31. ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekbõl való oltárt. Ezen égõáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.
32. Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt.
33. Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzsébõl való papok elõtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét elõször megáldani.
34. Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint.
35. Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége elõtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élõ idegeneket.
Fejezet 9
1. Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita,
2. szövetkeztek egymással, hogy közös erõvel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen.
3. Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival,
4. azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlõkkel.
5. A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott.
6. Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: "Messze földrõl érkeztünk, köss velünk szövetséget!"
7. Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: "Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?"
8. Erre azt felelték Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tõlük: "Kik vagytok, honnan jöttök?"
9. Így feleltek: "Messze földrõl jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett,
10. s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával mûvelt, aki Astarotban székelt.
11. Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget!
12. Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott.
13. Ezek a borostömlõk is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük õket, s most szakadozottak.
14. Itt a végtelen hosszú úton elnyûtt sarunk és ruhánk." Az elöljárók vettek élelmükbõl anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna.
15. Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik.
16. Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él.
17. Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak.
18. De nem igázták le õket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.
19. Az elöljárók az egész nép elõtt kijelentették: "Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.
20. Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk õket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik."
21. Aztán hozzáfûzték az elöljárók: "Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói." A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták.
22. Józsue magához hívatta õket és így szólt hozzájuk: "Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek?
23. Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában."
24. Azt felelték Józsuénak: "Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja elõletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt.
25. Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
26. Így bánt velük: kimentette õket Izrael fiainak kezébõl, nem ölték meg õket.
27. Azon a napon a közösség szolgálatába állította õket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte õket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.
