Biblia egy év alatt.

A hetedik napon folytatjuk Ábrahám útjának követését a Teremtés könyve 14-15. fejezeteiben, beleértve a Melkisédekkel való titokzatos találkozását és az Isten által vele kötött hatalmas szövetséget, amelyben számtalan utódot ígér. A Jób 3-4. fejezetében elmélyedünk Jób mély gyászában a pusztító veszteségei után, és halljuk barátai első vigasztalási kísérleteit. A Példabeszédek 1:8-19 gyakorlati tanácsokat ad a szülői nevelés követésével és a bűnösök útjának elkerülésével kapcsolatban, szembeállítva az igazi bölcsességet a gonosz csábításaival.

Fejezet 14

1. Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében

2. ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával.

3. Ezek mind Sziddim völgyében gyûltek össze (ez a Sós-tenger).

4. Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tõle.

5. A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán,

6. a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik.

7. Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét.

8. Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük:

9. Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen.

10. Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak.

11. Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak.

12. Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Õ ugyanis Szodomában lakott.

13. A menekülõk egyike hírt hozott errõl Ábrámnak, a hébernek. Õ ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.

14. Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte õket egészen Dánig.

15. Õ és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték õket, Damaszkusztól északra.

16. Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.

17. Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levõ királyok fölött aratott gyõzelembõl visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye).

18. Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Õ ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.

19. Megáldotta és így szólt hozzá:

20. "Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten elõtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Õ pedig tizedet adott neki mindenbõl.

21. Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: "Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak."

22. Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: "Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette.

23. Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot.

24. Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak õk vegyék ki részüket."

Fejezet 15

1. A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védõpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz."

2. Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam."

3. És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm."

4. Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedbõl származik."

5. Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni õket." Majd hozzáfûzte: "Ilyen lesz a nemzetséged."

6. Hitt az Úrnak, õ pedig beszámította neki megigazulásra.

7. Ismét szólt hozzá: "Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul."

8. Õ így válaszolt: "Uram, Istenem, mibõl tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?"

9. Erre megparancsolta neki: "Hozz egy hároméves üszõt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!"

10. Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta õket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét.

11. Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elûzte õket.

12. Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg.

13. Õ azonban így szólt Ábrámhoz: "Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják õket 400 esztendeig.

14. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bõvelkedve vonulnak ki onnan.

15. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el.

16. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bûne még nem teljes."

17. Mikor a nap lenyugodott és beállt a sûrû sötétség, füstölõ kemencéhez és égõ fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között.

18. Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: "Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig:

19. a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat,

20. hetitákat, perizitákat és refaitákat,

21. az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat."

Fejezet 3

1. Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját.

2. Így szólt:

3. Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott."

4. Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törõdjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye!

5. Borítsa éjszaka és sûrû sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség!

6. Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának!

7. Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!

8. Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják!

9. Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét!

10. Mert nem zárta be elõttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elõl.

11. Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?

12. Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlõk, hogy szopjam õket?

13. Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna.

14. A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.

15. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel.

16. Mint koraszülött, akit mielõtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott.

17. Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak.

18. Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja.

19. Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.

20. Miért hagyta világra jönni a szenvedõt, s szomorú szívûnek miért adott életet?

21. Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.

22. Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának.

23. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?

24. Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.

25. Mert rám szakadt, amitõl rettegtem, és amitõl féltem, osztályrészem lett.

26. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.

Fejezet 4

1. Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz:

2. Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót?

3. Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erõt adtál.

4. Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad.

5. Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütõdsz, hogy terád is rád került a sor?

6. Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?

7. Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?

8. Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.

9. Isten lehelete tönkretette õket, haragjának szele elsodorta õket.

10. Ordít az oroszlán, bömböl a nõsténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát.

11. Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nõstény kölykei szétszélednek.

12. Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását.

13. Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre,

14. félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom.

15. Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála.

16. Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem elõtt, és hallottam suttogó beszédét:

17. Lehet-e az ember Isten elõtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója elõtt?

18. Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.

19. Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?

20. Reggeltõl estéig tönkreveri õket, eltûnnek örökre, és ki gondol rájuk?

21. Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.

8. Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!

9. Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.

10. Fiam, ha a bûnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!

11. Ha így szólnak hozzád: "Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tõrt vetünk,

12. úgy elnyeljük õket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,

13. mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,

14. s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk."

15. Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktõl.

16. [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]

17. Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.

18. Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.

19. Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.