Biblia egy év alatt.

A harmincadik napon a fáraóval való összetűzés fokozódik. A Kivonulás könyve 6-7. fejezete ismerteti Mózes és Áron nemzetségét, megerősíti Isten szabadítási ígéretét, és leírja az első csapást, amelyben a Nílus vérré változik, ezzel elindítva az egyiptomi istenek ítéletét. A Leviticus 5. fejezete részletezi a bűnért való áldozatokat, kitérve a konkrét bűnökre és a jóvátétel szükségességére. A 47. zsoltár arra szólít fel minden nemzetet, hogy ünnepeljék az Urat, mint az egész föld legfőbb Királyát, és várják Isten győzelmét Egyiptom felett.

Fejezet 6

1. Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erõs kéz kényszerítésére el fogja õket engedni. Sõt, erõs kéz kényszerítésére maga fogja õket kiutasítani földjérõl."

2. Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: "Én vagyok Jahve,

3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik.

4. De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik,

5. azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemrõl.

6. Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem õket.

7. Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából.

8. Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr."

9. Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De õk nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka.

10. Akkor az Úr így szólt Mózeshez:

11. "Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából."

12. Mózes ezt válaszolta az Úrnak: "Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?"

13. De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte õket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjérõl.

14. Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsõszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei.

15. Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.

16. Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári, Lévi 137 éves kort ért el.

17. Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint.

18. Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg.

19. Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint.

20. Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg.

21. Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak.

22. Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak.

23. Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nõvérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki.

24. Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai.

25. Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfõi nemzetségeik szerint.

26. Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: "Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjérõl csoportjaik szerint."

27. Õk beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron.

28. Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt,

29. azt mondta neki: "Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked."

30. Mózes így válaszolt az Úrnak: "Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?"

Fejezet 7

1. Az Úr megnyugtatta Mózest: "Nézd, olyanná teszlek a fáraó elõtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.

2. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából.

3. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát mûvelek majd Egyiptom földjén.

4. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból.

5. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükbõl."

6. Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el.

7. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendõs volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.

8. Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:

9. "Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik."

10. Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott.

11. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal.

12. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.

13. A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr elõre megmondta.

14. Az Úr így szólt Mózeshez: "A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet.

15. Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,

16. s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám.

17. Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.

18. A halak elpusztulnak a folyóban, s ettõl a folyó úgy fog bûzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét."

19. Az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kõedényekben van."

20. Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.

21. A folyó halai elpusztultak, s ettõl a folyó annyira bûzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.

22. De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt mûvelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt elõre megmondta.

23. A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentõséget tulajdonított volna.

24. Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.

25. Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.

26. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.

27. Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom.

28. Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknõibe.

29. Sõt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra."

1. Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bûne terhét.

2. Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz.

3. Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de késõbb rájön, akkor is felelõsség terheli.

4. Vagy valaki kiejt a száján egy kedvezõ vagy kedvezõtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de késõbb rájön, viselje a felelõsséget.

5. Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bûnét,

6. hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bûnért egy nõstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelõ áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja õt a bûntõl.

7. Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bûnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat égõáldozatul.

8. Adja át a papnak, õ pedig elõször azt áldozza fel, amelyet bûnért való áldozatra szántak. A pap fogja meg a nyakát és törje el a nyakszirtjét, de úgy, hogy a fejét ne szakítsa le.

9. Az áldozati állat vérével hintse meg az oltár oldalát, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár lábához. Ez a bûnért való áldozat.

10. A második madárból készítsen égõáldozatot az elõírás szerint. Ezzel a pap elvégzi az ember fölött az elkövetett bûn kiengesztelésének szertartását, és az bocsánatot nyer.

11. Ha ellenben nincs módja két gerlét vagy két galambot szerezni, akkor hozzon egy tized mérték lisztlángot áldozatul a bûnért. Ne hintsen rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mivel ez bûnért való áldozat.

12. Adja át a papnak, az meg vegyen belõle egy tele marékkal emlékeztetõül, és égesse el az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. Ez a bûnért való áldozat.

13. Ilyen esetekben így végezze el az engesztelés szertartását az elkövetett bûnért, s akkor az bocsánatot nyer. A papnak ezekben az esetekben ugyanazok a jogai, mint az ételáldozat esetében."

14. Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:

15. "Ha valaki csalást követ el, és meggondolatlanul vét azáltal, hogy túlteszi magát az Úr szent jogain, az vigyen az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból, amely a szentély sékel-mértékében két ezüstsékelt ér.

16. Ezt rója le, hogy így jóvátegye a szent dolgokon ejtett sérelmet, azonkívül egyötödével pótolja ki az értékét, és adja át a papnak. Az végezze el rajta az engesztelés szertartását az áldozati kossal, s akkor bocsánatot nyer.

17. Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelõsséget von magára és hordozza vétke terhét.

18. Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelõ az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségbõl elkövetett, s akkor bocsánatot nyer.

19. Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr elõtt."

20. Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki:

21. "Ha valaki vétkezik és bûnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy letagadja embertársa elõtt a nála letétbe helyezett, a gondjára bízott vagy az eltulajdonított dolgot, vagy pedig becsapja embertársát;

22. továbbá ha elveszett tárgyat talál és letagadja, vagy ha hamisan esküszik bármilyen bûnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet;

23. ha tehát vétkezik, és így felelõsséget von magára, térítse meg, amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált, és

24. minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bûnössége.

25. Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot.

26. Õ meg végezze el rajta az engesztelés szertartását az Úr elõtt, hogy bocsánatot nyerjen, bármilyen tettel vétkezett is."

1. (A karvezetõnek - Korach fiainak zsoltára.)

2. Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!

3. Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett.

4. Letiporta elõttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket.

5. Örökséget választott nekünk, dicsõséget Jákobnak, akit szeretett.

6. Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával.

7. Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek!

8. Isten az egész föld királya - zendítsetek hát ünnepi dalra!

9. Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik.

10. A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, õ a legfölségesebb.