Fejezet 8
1. Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia.
2. Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsbõl és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt.
3. Felügyelt az aratókra a mezõn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülõ mezõn temették el, atyái mellé.
4. Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
5. Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípõje körül szõrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára.
6. Özvegysége óta minden nap böjtölt, kivéve a szombat elõestéjét, a szombatot, az újhold elõestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit.
7. Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s õ mindennek birtokában maradt.
8. Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélõ volt.
9. Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
10. Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit.
11. Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: "Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerõsítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott idõben nem segít.
12. Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat?
13. Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha!
14. Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tõle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek.
15. Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket.
16. Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát.
17. Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk.
18. Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt idõkben megtörtént.
19. Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki õket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik elõtt.
20. Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól.
21. Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért.
22. Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyõzõink szemében.
23. Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk.
24. Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tõlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár!
25. Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat.
26. Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait õrizte.
27. Mert amint õket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek."
28. Uzija így válaszolt neki: "Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit.
29. Nem ma vált elõször bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát.
30. De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg.
31. Mivel azonban istenfélõ asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesõt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el."
32. Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékrõl nemzedékre száll népünk fiai körében.
33. Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt.
34. Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom."
35. Uzija és az elöljárók azt mondták neki: "Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon elõtted ellenségeink megbüntetésére."
36. Azok elhagyták a felsõ szobát, s visszatértek szállásukra.
Fejezet 9
1. Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklõruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt:
2. "Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szûznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették.
3. Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hûtlenség, vérfürdõvé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt.
4. Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet!
5. A te mûved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövõben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövõt, s azt történt, amit te akartál.
6. Terveid elõállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat elõkészítetted, és elõre látod ítéletedet.
7. Nézd, az asszíroknak erõs a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát.
8. Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erõsségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsõséges nevednek pihenõhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát.
9. Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe - nekem, az özvegynek - erõt ahhoz, amit tenni szándékozom.
10. Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gõgjét egy asszony keze által!
11. Mert a te erõd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erõszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója.
12. Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtõje és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat!
13. Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szõttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen.
14. Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erõ Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét."
