Fejezet 6
1. Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
2. Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet;
3. ezek fölé három fõfelügyelõt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt.
4. Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a fõfelügyelõknél és a satrapáknál, mert nagyszerû tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli.
5. Ám a felügyelõk és a satrapák arra törekedtek, hogy állami szempontból valami vétséget találjanak Dánielben, amit felhozhatnának ellene. De nem tudtak semmiféle ürügyet vagy vádat találni ellene, mert olyan hûséges volt; nem lehetett benne hibát vagy vétséget lelni.
6. Ezért azt mondták ezek a férfiak: "Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényébõl adódik."
7. Ekkor a fõfelügyelõk és a satrapák a király elé járultak és azt mondták neki: "Dárius király, örökké élj!
8. Országod fõfelügyelõi és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni.
9. Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni."
10. Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat.
11. Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felsõ termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelõtt is tette.
12. Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott.
13. Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: "Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?" A király azt felelte nekik: "Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint."
14. Erre azt mondták a királynak: "Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törõdik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát."
15. Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára.
16. De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: "Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni."
17. Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elõvezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: "A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni."
18. Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyûrûjével és a fõemberek gyûrûjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán.
19. Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte.
20. A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment.
21. Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: "Dániel, az élõ Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?"
22. Dániel így felelt a királynak: "Király, örökké élj!
23. Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!"
24. A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében.
25. A király parancsára elõvezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették õket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték.
26. Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek!
27. Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert õ az élõ Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart.
28. Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.
29. Dánielnek ettõl fogva jó sora volt Dárius uralma idején, és a perzsa Cirusz uralkodása alatt.
Fejezet 7
1. Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvõhelyén; látomás jelent meg szeme elõtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik:
2. Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt.
3. A tengerbõl négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól.
4. Az elsõ olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földrõl, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sõt emberi szívet is kapott.
5. A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: "Kelj fel, és egyél sok húst!"
6. Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott.
7. Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyû erõs volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt.
8. Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nõtt ki közöttük. De elõbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélõ száj.
9. Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Õsöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból.
10. Tûzfolyó eredt belõle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak elõtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket.
11. Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tûzre vetették.
12. A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott idõre még életben maradhattak.
13. Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhõin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Õsöreghez ért, színe elé vezették.
14. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendõbe.
15. Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak.
16. Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tõle mindezek felõl. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
17. "Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön.
18. De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké."
19. A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitõl, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával.
20. Továbbá a fején levõ tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinõtt és amely elõtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélõ szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv.
21. Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyõzte õket,
22. míg el nem jött az Õsöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idõ, és a szentek el nem foglalták a királyságot.
23. Így válaszolt: "A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.
24. A tíz szarv (ezt jelenti): ebbõl az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektõl, és három királyt megaláz.
25. Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az idõket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy idõre, két idõre és egy fél idõre.
26. Akkor ítéletet tartanak, s megszûnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül.
27. Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az õ országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó."
28. Itt végzõdik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.
