Fejezet 31
1. A 11. esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsõ napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2. Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhetõ hozzád?
3. Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésû, a koronája a felhõkig ér.
4. Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához.
5. Ezért magasabbra nõtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bõséges víz táplálta õket.
6. Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdõ minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában.
7. Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bõséges vízig hatoltak le.
8. Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép.
9. Széppé tettem sûrû lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében.
10. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nõtt, koronája a felhõkig nyúlt, és nagyságában büszke lett,
11. elvetettem, a legerõsebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint.
12. Az idegenek - a népek között a leghatalmasabbak - kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta.
13. Ledõlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyûlt a környék minden vadja.
14. Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhõkig, és ha vízben bõvelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak.
15. Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mezõ minden fája elszáradt miatta.
16. Dõlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái.
17. Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül.
18. Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsõségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója - mondja az Úr, az Isten.
Fejezet 32
1. A 12. esztendõben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2. Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait.
3. Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiterjesztem fölötted hálómat, a nép összecsõdül, s partra húznak a hálómmal.
4. Kivezetlek a földre, a nyílt mezõre doblak, hogy rád telepedjenek az ég madarai és a föld minden vadja jóllakjék belõled.
5. Húsodat a hegyekre vetem, hulláddal megtöltöm a völgyeket.
6. Romlott véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, és megtelnek véreddel a patakok.
7. Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhõvel a napot, s a hold nem ad többé világosságot.
8. Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre - mondja az Úr, az Isten.
9. Számos nép szívét megszomorítom, amikor foglyaidat a népek közé viszem, olyan országba, amelyeket nem ismersz.
10. Sok népet döbbenetbe ejtek miattad, és királyaik is megborzadnak miattad, amikor kardomat elõttük villogtatom. Folyvást remegnek majd életükért pusztulásod napján.
11. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Üldözõbe vesz Babilon királyának kardja:
12. a hõsöknek kardjával, akik mind a legvadabb népek közé tartoznak, tömérdek alattvalódat földre terítem. Õk majd véget vetnek Egyiptom kevélységének, és kiirtják egész népességét.
13. Kipusztítom vizeibõl mind az állatait. Nem zavarja fel õket többé ember lába, sem állat patája nem kavarja fel.
14. Akkor majd lecsendesítem vizeit, folyói úgy fognak folydogálni, mint az olaj - mondja az Úr, az Isten.
15. Amikor majd sivataggá teszem Egyiptom földjét, és az országot kifosztják mindenbõl, amikor majd megverem minden lakóját, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
16. Siratóének ez, amelyet majd a népek leányai énekelnek; Egyiptom és egész népessége fölött éneklik majd, éneklik ezt a siratóéneket - mondja az Úr, az Isten.
17. A 12. esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap tizenötödik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
18. Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak.
19. Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között.
20. Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott.
21. Akkor így szólítják meg a legerõsebb hõsök az alvilágból:
22. Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el.
23. A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve - kard élén hulltak el. Õk voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élõk földjét.
24. Ott van Elam és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve - kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelõtt rettegésben tartották az élõk földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak.
25. Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg õket, mert rettegésben tartották az élõk földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük.
26. Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg õket, mert rettegésben tartották az élõk földjét.
27. Nem pihennek azokkal a hõsökkel, akik az õskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hõsöktõl az élõk földjén.
28. Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg.
29. Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hõstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.
30. Ott van észak összes fejedelme és minden szidoni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktõl. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak.
31. Meglátja majd õket a fáraó, és megvigasztalódik nagy sokaságukon. Kard élén hullott el a fáraó, és egész serege - mondja az Úr, az Isten.
32. Mert rettegésben tartotta az élõk földjét, azért a fáraó és egész serege a körülmetéletlenek közt pihen, azok között, akiket kard ölt meg - mondja az Úr, az Isten.
