Biblia egy év alatt.

A 177. napon a 2Királyok 9. fejezete Jórám Izrael trónra lépését és az azt követő ítéleteket meséli el. A Hóseás 11-14 Isten népe iránti rendíthetetlen szeretetét és a bűnbánat szükségességét mutatja be. A 109. zsoltár isteni igazságszolgáltatásra szólít fel, emlékeztetve minket arra, hogy Isten megvédi az igazakat és megbünteti a gonoszságot.

1. Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba.

2. Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai körébõl, és vezesd be a legbelsõ szobába.

3. Aztán fogd az olajos korsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!"

4. A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba.

5. Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: "Valami mondanivalóm volna, parancsnok!" Jehu megkérdezte: "Melyikünknek?" "Neked, parancsnok" - felelte.

6. Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává.

7. Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen

8. és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben.

9. Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát.

10. Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!" Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.

11. Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tõle: "Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?" "Hisz ismeritek az embert - felelte -, meg a fecsegését is."

12. De csak kérlelték: "Ki vele! Mondd meg nekünk is!" Erre elbeszélte: "Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává."

13. Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsõre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: "Jehu a király!"

14. Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szõtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen.

15. De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeibõl, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: "Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen."

16. Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni.

17. Az õr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: "Csapatot látok!" Jorám megparancsolta: "Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?"

18. A lovas eléjük lovagolt és így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt felelte: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!" Az õr jelentette: "A hírvivõ odaért, de nem tér vissza."

19. Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt válaszolta: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!"

20. Az õr jelentette: "Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; õ hajt erre, mint az õrült!"

21. Erre Jorám megparancsolta: "Fogjatok be!" Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.

22. Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: "Rendben van (minden), Jehu?" Így felelt: "Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a kicsapongásai és varázslásai tovább folynak?"

23. Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: "Árulás, Achaszja!"

24. Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában.

25. Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: "Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr:

26. Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét - ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezõn -, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!"

27. Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: "Õt is!" S Jibbeam közelében Gur lejtõjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt,

28. Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában.

29. Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.

30. Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon.

31. Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: "Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?"

32. Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: "Ki tart velem, ki?" S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik:

33. "Dobjátok le!" Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták.

34. Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: "Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!"

35. Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott.

36. Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét,

37. és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!"

Fejezet 11

1. Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.

2. De minél jobban hívtam õket, annál inkább eltávolodtak tõlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot.

3. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.

4. Puha kötelékekkel vonzottam õket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemõt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

5. Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.

6. Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erõdeit.

7. Népem gyönge a hûtlenség miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel õket.

8. Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensõm remeg.

9. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élõ Szent, és nem szeretem a pusztítást.

10. Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elõsietnek nyugatról.

11. Mint a madár, elõsietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjérõl, és visszatelepítem õket házaikba - mondja az Úr.

Fejezet 12

1. Efraim hazugsággal vesz körül, Izrael háza meg hamissággal. [De Júda még ismeri az Istent, és a Szent népének nevezik.]

2. Efraim szelet terel, egész nap a keleti szél után fut. Bõvelkedik a hazugságban és erõszakban, szövetségre lép Asszíriával, olajat szállít Egyiptomnak.

3. Ezért az Úr perbe száll Izraellel, megbünteti Jákobot utai szerint, megfizet neki tettei szerint.

4. Már az anyaméhben félrelökte testvérét, ereje teljében az Istennel küzdött.

5. Küzdött az angyallal és diadalmaskodott, sírt és könyörgött neki. Bételben rátalált, és ott beszélt velünk.

6. Igen, az Úr, a Seregek Istene, Úr az õ neve.

7. Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hûséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél.

8. Kánaán hamis mérleget tart kezében, mert szeret csalni.

9. Efraim így szólt: "Nos, meggazdagodtam, egész vagyont szereztem magamnak." De nem marad semmi javaiból, mert vétkek terhelik.

10. Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét. Újra sátrakban kell majd laknod, mint a találkozás napján;

11. szólni fogok a prófétákhoz, bõven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált.

12. Gileád csupa gonoszság, tele vannak csalárdsággal. Gilgálban ökröknek áldoznak. Oltáraik ezért kõhalmazzá válnak a szántóföld barázdái mellett.

13. Arám mezejére menekül Jákob, asszonynak szolgál Izrael, asszony nyáját legelteti.

14. Egy próféta által hozta fel az Úr Izraelt Egyiptomból; egy próféta legeltette.

15. Efraim keserûen lázadozott: de a kiontott vér visszaszáll rá, az Úr megtorolja gyalázkodását.

Fejezet 13

1. Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baallal, és elpusztult.

2. S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükbõl a bálványok mintájára - kézmûvesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: "Áldozzatok nekik!" Borjakat csókolgatnak az emberek.

3. Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhõ, és mint a harmat, amely hamar tovatûnik. Mint a szérûrõl tovasodort pelyva, és mint a kéménybõl kiáramló füst.

4. Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító.

5. Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.

6. Tápláltam õket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam.

7. Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.

8. Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytõl elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mezõ vadjai tépik szét õket.

9. Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?

10. Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetõid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: "Adj nekem királyt és fejedelmeket!"

11. Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.

12. Fel van fûzve Efraim bûne, jól el van téve gonoszsága.

13. Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.

14. Kiszabadítom õket az alvilág torkából, megmentem õket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtõzött a részvét szemem elõl.

15. Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drágakincsét.

Fejezet 14

1. Bûnhõdni fog Szamaria, mert fellázadt az Isten ellen. Kard élén hullnak el, csecsemõiket földhöz vágják, s felhasítják a várandós anyákat.

2. Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bûnöd miatt buktál el!

3. Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: "Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul.

4. Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat."

5. Meggyógyítom hûtlenségüket, s szívembõl szeretni fogom õket, elfordul tõlük haragom.

6. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa.

7. Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon.

8. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szõlõt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak.

9. Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellõ ciprus; tõlem származik gyümölcsöd.

10. Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.

1. (A karvezetõnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsõítek, ne hallgass,

2. hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,

3. a gyûlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.

4. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.

5. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyûlölettel.

6. "Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!

7. Bûnösként kerüljön ki az ítéletrõl, kérése ne találjon meghallgatásra!

8. Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,

9. fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!

10. Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, ûzzék ki õket elpusztult házukból!

11. Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.

12. Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!

13. Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szûnjék meg a neve!

14. Atyáinak bûnét ne feledjék, õsanyái vétkét le ne vezekeljék,

15. lebegjen az mindig az Úr elõtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"

16. Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedõnek életére tört.

17. Átkot akart, most érje utol õt, megvetette az áldást, most hagyja el.

18. Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!

19. Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.

20. Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!

21. Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!

22. Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensõmben összeszorul.

23. Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.

24. Térdem inog a böjtöléstõl, húsom sorvad a soványságtól.

25. Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.

26. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!

27. Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt mûvelte.

28. Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.

29. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa õket a szégyen.

30. Vidám ajakkal dicsõítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.

31. Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.