Sabedoria, 2

1. Dizem, com efeito, nos seus falsos raciocínios: “Curta é a nossa vida, e cheia de tristezas; para a morte não há remédio algum; não há notícia de alguém que tenha voltado da região dos mortos.*

1. Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.

2. Um belo dia nascemos e, depois disso, seremos como se jamais tivéssemos sido! É fumaça a respiração de nossos narizes, e nosso pensamento, uma centelha que salta do bater de nosso coração!

2. Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.

3. Extinta ela, nosso corpo se tornará pó, e o nosso espírito se dissipará como um vapor inconsistente!

3. Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellõ.

4. Com o tempo nosso nome cairá no esquecimento, e ninguém se lembrará de nossas obras. Nossa vida passará como os traços de uma nuvem, ela desvanecerá como uma névoa que os raios do sol expulsam, e que seu calor dissipa.*

4. Idõ múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhõnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elûznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.

5. A passagem de uma sombra: eis a nossa vida, e nenhum reinício é possível uma vez chegado o fim, porque o selo lhe é aposto e ninguém volta.

5. Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlõdik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.

6. Vinde, portanto! Aproveitemo-nos das boas coisas que existem! Vivamente gozemos das criaturas durante nossa juventude!

6. Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!

7. Inebriemo-nos de vinhos preciosos e de perfumes, e não deixemos passar a flor da primavera!

7. Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!

8. Coroemo-nos de botões de rosas antes que eles murchem!*

8. Koszorúzzuk magunkat feslõ rózsákkal, még mielõtt elhervadnának!

9. Ninguém de nós falte à nossa orgia; em toda parte deixemos sinais de nossa alegria, porque esta é a nossa parte, esta a nossa sorte!

9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!

10. Tiranizemos o justo na sua pobreza, não poupemos a viúva, e não tenhamos consideração com os cabelos brancos do ancião!

10. Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán õsz hajától ne riadjunk vissza!

11. Que a nossa força seja o critério do direito, porque o fraco, em verdade, não serve para nada.*

11. Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.

12. Cerquemos o justo, porque ele nos incomoda; é contrário às nossas ações; ele nos censura por violar a lei e nos acusa de contrariar a nossa educação.

12. Leskelõdjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.

13. Ele se gaba de conhecer a Deus, e se chama a si mesmo filho do Senhor!

13. Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.

14. Sua existência é uma censura às nossas ideias; basta sua vista para nos importunar.

14. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.

15. Sua vida, com efeito, não se parece com as outras, e os seus caminhos são muito diferentes.

15. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.

16. Ele nos tem por uma moeda de mau quilate, e afasta-se de nossos caminhos como de manchas. Julga feliz a morte do justo, e gloria-se de ter Deus por pai.

16. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végsõ sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.

17. Vejamos, pois, se suas palavras são verdadeiras, e experimentemos o que acontecerá quando da sua morte,

17. Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!

18. porque, se o justo é filho de Deus, Deus o defenderá, e o tirará das mãos dos seus adversários.

18. Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezébõl.

19. Provemo-lo por ultrajes e torturas, a fim de conhecer a sua doçura e estarmos cientes de sua paciência.

19. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!

20. Condenemo-lo a uma morte infame. Porque, conforme ele, Deus deve intervir”.*

20. Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!"

21. Eis o que pensam, mas enganam-se, sua malícia os cega:

21. Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette õket.

22. eles desconhecem os segredos de Deus, não esperam que a santidade seja recompensada, e não acreditam na glorificação das almas puras.

22. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.

23. Ora, Deus criou o homem para a imortalidade, e o fez à imagem de sua própria natureza.*

23. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.

24. É por inveja do demônio que a morte entrou no mundo, e os que pertencem ao demônio a provarão.*

24. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.