Biblia egy év alatt.

A 328. napon az Apostolok Cselekedetei 7. fejezete felidézi István erőteljes beszédét, amelyben hitét védte, és vértanúhalálában csúcsosodott ki. A Róma 11-12 emlékeztet minket Izrael és a pogányok Isten tervébe való bevonására, és arra sürget minket, hogy éljünk megváltozott életet. A Példabeszédek 27:13-14 a türelem gyakorlására és az óvatosság fontosságára tanít minket nehéz helyzetekben.

1. A fõpap megkérdezte: "Valóban így áll a dolog?"

2. Erre válaszul így beszélt: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsõség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielõtt még Háránban letelepedett volna,

3. és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

4. Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok.

5. Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke.

6. Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják õket.

7. A nép fölött azonban, amelynek rabszolgái lesznek, ítéletet tartok - mondta az Úr -, õk meg kivonulnak, és ezen a helyen nekem fognak szolgálni.

8. Aztán adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született neki Izsák, és a nyolcadik nap körül is metélte. Ugyanígy Izsák is Jákobot, Jákob meg a tizenkét pátriárkát.

9. A pátriárkák irigységbõl eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt.

10. Minden viszontagságán átsegítette, sõt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó elõtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává.

11. Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet.

12. Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte elõször atyáinkat.

13. Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei elõtt kilétét, és így a fáraó elõtt is kitudódott József származása.

14. József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt.

15. Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén.

16. Szichembe szállították, és abban a sírban temették el õket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól.

17. Amint közeledett az Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesülésének ideje, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban,

18. míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.

19. Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemõket, hogy elpusztuljanak.

20. Ebben az idõben született Mózes, aki tetszett az Istennek. Három hónapig az apai házban táplálták.

21. Amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és mint saját fiát fölnevelte.

22. Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.

23. Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.

24. Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit.

25. Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az õ keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel.

26. Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta õket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást?

27. De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?

28. Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?

29. E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született.

30. Eltelt negyven esztendõ, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égõ csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki.

31. Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta:

32. Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni.

33. Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld.

34. Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam õket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba.

35. Az Isten azt a Mózest küldte vezetõnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?

36. Õ vezette ki õket, s õ mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.

37. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is.

38. Õ volt, aki a pusztai közösségbõl érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Õ kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk.

39. Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba.

40. Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjérõl.

41. Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük mûvében.

42. Erre az Isten elfordult tõlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égõáldozatokat negyven esztendõn át a pusztában, Izrael háza?

43. Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok õket. Ezért Babilonon túlra ûzlek benneteket.

44. A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el.

45. Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiûzött innen atyáink elõl. Így volt ez egészen Dávid koráig.

46. Õ kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének.

47. De csak Salamon építette fel a templomot.

48. Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja:

49. Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne pihenõhelyem?

50. Hát nem kezem alkotta mindezt?

51. Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívûek és fülûek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.

52. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljövetelérõl jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai,

53. ti, akik az angyalok közremûködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg."

54. Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene.

55. Õ azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsõségét és Jézust az Isten jobbján.

56. Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján."

57. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak,

58. kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevû ifjú lábához rakták le ruhájukat.

59. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"

60. Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bûnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.

Fejezet 11

1. Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám vérébõl, Benjamin törzsébõl.

2. Isten nem vetette el népét, amelyet elõre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésrõl, amikor Isten elõtt felszólalt Izrael ellen:

3. "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?"

4. S mit felelt rá az isteni szózat? "Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal elõtt."

5. Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján.

6. S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

7. Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak,

8. ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik.

9. Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótõrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá.

10. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat.

11. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükbõl inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja õket.

12. Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.

13. Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat,

14. hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre.

15. Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?

16. Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is.

17. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására.

18. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

19. Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe.

20. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj!

21. Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez.

22. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek.

23. S õk is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa õket.

24. Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

25. Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek,

26. akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát.

27. Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bûneiket.

28. Õk az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az õsökért.

29. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

30. Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az õ engedetlenségük következtében irgalomra találtatok,

31. úgy õk is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.

32. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.

33. Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!

34. Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?

35. Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tõle?

36. Minden belõle, általa és érte van. Dicsõség neki mindörökké! Amen.

Fejezet 12

1. Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élõ, szent, Istennek tetszõ áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.

2. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elõtte és mi a tökéletes.

3. A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentõl neki juttatott hit mértéke szerint.

4. Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe,

5. sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak,

6. s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint,

7. aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson,

8. aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerûségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.

9. Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

10. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban elõzzétek meg egymást.

11. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületûek: az Úrnak szolgáltok.

12. A reményben legyetek derûsek, a nyomorúságban béketûrõk, az imádságban állhatatosak.

13. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

14. Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

15. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

16. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerû emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.

17. Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

18. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.

19. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek" - mondja az Úr.

20. Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.

21. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

13. Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért - végy tõle zálogot!

14. Aki mást nagy hangon áld már kora reggel, attól úgy veszik, mintha megátkozná.