Biblia egy év alatt.

A 314. napon Lukács 3-5 Jézus keresztségét, megkísértését és első csodáit mutatja be, kiemelve a Megváltó hatalmát és együttérzését. A Példabeszédek 25:27-28 emlékeztet minket az önuralom és a mértékletesség fontosságára, amelyek a bölcs és kiegyensúlyozott élet alapelvei.

Fejezet 3

1. Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme,

2. Annás és Kaifás fõpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

3. S õ bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bûnbánat keresztségét a bûnök bocsánatára,

4. ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!

5. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá,

6. és minden test meglátja az Isten üdvösségét."

7. Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: "Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendõ harag elõl?

8. Teremjétek a bûnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekbõl a kövekbõl fiakat támasszon Ábrahámnak.

9. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tûzre vetnek."

10. Ekkor megkérdezte a tömeg: "Mit tegyünk hát?"

11. "Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen".

12. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje õket,

13. s így szóltak hozzá: "Mester, mit tegyünk?" Ezt felelte nekik: "Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva."

14. Megkérdezték a katonák is: "Hát mi mit tegyünk?" Nekik így felelt: "Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal."

15. A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus.

16. Ezért János így szólt hozzájuk: "Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erõsebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Õ majd Szentlélekben és tûzben fog benneteket megkeresztelni.

17. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérûjén, a búzát csûrébe gyûjtse, a pelyvát meg olthatatlan tûzzel elégesse."

18. És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.

19. Heródes negyedes fejedelmet is megrótta testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettéért, amit Heródes elkövetett;

20. amiket az megtetézett még azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost.

21. Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég,

22. és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égbõl: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

23. Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt,

24. ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé,

25. ez Mattatáé, ez Ámoszé, ez Náchumé, ez Heszlié, ez Naggájé,

26. ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé,

27. az Jochanané, ez Rezáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nerié,

28. ez Melkié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmadamé, ez Eré,

29. ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié,

30. ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé,

31. ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattatáé, ez Nátámé, ez Dávidé,

32. ez Izaié, ez Obedé, ez Boászé, ez Szalmozé, ez Nachsoné,

33. ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Perecé, ez Júdáé,

34. ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náchoré,

35. ez Szeruché, ez Regué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selaké,

36. ez Kenáné, ez Arpachsádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeché,

37. ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenané,

38. ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.

Fejezet 4

1. Jézus a Szentlélektõl eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult

2. negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.

3. Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kõnek, hogy váljék kenyérré!"

4. De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember."

5. Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát.

6. "Mindezt a hatalmat és dicsõséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.

7. Ha leborulva hódolsz elõttem, az mind a tied lesz."

8. Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

9. Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét!

10. Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felõled, hogy oltalmazzanak, és:

11. Kezükön hordoznak majd, nehogy kõbe üsd a lábad."

12. De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"

13. Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy idõre elhagyta Jézust.

14. Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.

15. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.

16. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.

17. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:

18. "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,

19. és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."

20. Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegezõdött.

21. S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok."

22. Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették.

23. Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!"

24. Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.

25. S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.

26. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élõ özvegyasszonyhoz.

27. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."

28. Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.

29. Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

30. De õ áthaladt köztük és eltávozott.

31. Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította õket.

32. Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.

33. Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.

34. Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje."

35. Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belõle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belõle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.

36. Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?"

37. Híre elterjedt az egész környéken.

38. Jézus a zsinagógából kijõve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta.

39. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.

40. Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedõ betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította õket.

41. Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: "Te az Isten Fia vagy!" De õ rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni õket, mert hisz tudták, hogy õ a Krisztus.

42. Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott õket.

43. De õ azt felelte: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem."

44. És hirdette Júdea zsinagógáiban.

Fejezet 5

1. Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát.

2. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták.

3. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.

4. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!"

5. "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -,

6. és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.

7. Intettek a másik bárkában levõ társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.

8. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok!"

9. Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.

10. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel."

11. Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

12. Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!"

13. Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal megtisztult a leprától.

14. Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: "hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által elõírt áldozatot bizonyságul nekik."

15. A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyûlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségébõl.

16. Õ azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

17. Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálembõl jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte.

18. És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék,

19. de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetõn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.

20. Hitük láttán így szólt: "Ember, bûneid bocsánatot nyertek."

21. Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bûnöket, mint az Isten?"

22. Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: "Miféle gondolatokat forgattok magatokban?

23. Mi könnyebb? Ezt mondani: Bûneid bocsánatot nyertek - vagy: Kelj fel és járj?

24. De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani!" Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!"

25. A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsõítve hazament.

26. Mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták az Istent, és félelemmel eltelve mondották: "Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk a tanúi."

27. Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevû vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: "Kövess engem!"

28. Az felállt, és mindenét otthagyva követte õt.

29. Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál.

30. A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. "Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bûnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól.

31. Jézus adott nekik feleletet: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bûnösöket, hogy megtérjenek."

33. Õk azonban ezt mondták neki: "János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak."

34. Jézus ezt válaszolta nekik: "Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a võlegény?

35. Eljönnek a napok, amikor elviszik a võlegényt, akkor majd böjtölnek."

36. Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt.

37. Senki sem tölt új bort régi tömlõkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlõket, a bor kiömlik, a tömlõk meg tönkremennek.

38. Az új bor új tömlõbe való.

39. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja."

27. Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgõ szókkal megfogjanak!

28. Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.