Biblia egy év alatt.

A 315. napon Lukács 6-8. fejezetei kiemelik a boldogmondásokat, a megbocsátást, a gyógyító csodákat és a Jézusba vetett hit erejét. A Példabeszédek 26:1-3 figyelmeztet minket a bölcstelen viselkedésre és a megfontolt cselekvés fontosságára, megtanítva minket arra, hogy a hitet gyakorlati bölcsességgel ötvözzük.

Fejezet 6

1. Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették.

2. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?"

3. Jézus felelt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?

4. Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belõle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?"

5. Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."

6. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva.

7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene.

8. De õ belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezû emberhez: "Állj fel és gyere ide a középre!" Az felállt és odament.

9. Jézus odafordult hozzájuk: "Kérdem tõletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?"

10. Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az szót fogadott és meggyógyult a keze.

11. Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévõk legyenek Jézussal.

12. Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

13. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettõt, s apostoloknak nevezte õket:

14. Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15. Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont,

16. aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki késõbb árulója lett.

17. Aztán lejött velük a hegyrõl és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyûlt köré egész Júdeából, Jeruzsálembõl, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékrõl,

18. hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak.

19. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erõ áradt belõle, és mindenkit meggyógyított.

20. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

22. Boldogok vagytok, ha gyûlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükbõl és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.

23. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.

24. De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.

25. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

26. Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.

27. Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyûlölõitekkel.

28. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.

29. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

30. Mindenkinek, aki kér tõled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.

32. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik.

33. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bûnösök is tesznek jót.

34. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bûnösök is kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják.

35. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

36. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

37. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

38. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."

39. Hasonlatot is mondott nekik: "Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?

40. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.

41. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?

42. Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl.

43. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.

44. A fát a gyümölcsérõl lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederrõl sem szüretelnek szõlõt.

45. A jó ember szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bõségébõl beszél.

46. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?

47. Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja.

48. A házat építõ emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.

49. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építõ emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált."

Fejezet 7

1. Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba.

2. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt.

3. A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

4. Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.

5. Szereti nemzetünket, a zsinagógát is õ építette nekünk".

6. Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!

7. Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.

8. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi."

9. Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegõdött tömegnek: "Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam."

10. Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

11. Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan.

12. Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.

13. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"

14. Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"

15. A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

16. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."

17. S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.

18. Ezekrõl az eseményekrõl a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát

19. és elküldte õket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendõ, vagy mást várjunk?"

20. Amikor a két férfi Jézushoz ért, elõadta: "Keresztelõ János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendõ, vagy mást várjunk?"

21. Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekbõl, és megszabadított gonosz lelkektõl, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat.

22. Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.

23. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!"

24. Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltõl hajladozó nádat?

25. Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók.

26. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát.

27. Õróla van megírva: "Íme, elküldöm követemet színed elõtt, hogy elõkészítse utadat."

28. Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála."

29. Akik hallgatták, az egész nép, sõt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét.

30. A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg.

31. "Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók?

32. A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok.

33. Mert eljött Keresztelõ János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla, hogy ördöge van.

34. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bûnösök barátja.

35. A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja."

36. Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37. Élt a városban egy bûnös nõ. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.

38. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.

39. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bûnös nõ."

40. Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!"

41. "Egy hitelezõnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.

42. Nem volt mibõl fizetniük, hát elengedte mind a kettõnek. Melyikük szereti most jobban?"

43. "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki.

44. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.

45. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.

46. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.

47. Azt mondom hát neked, sok bûne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bûnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret."

48. Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bûneid bocsánatot nyernek."

49. A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bûnöket is megbocsátja?"

50. De õ ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"

Fejezet 8

1. Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ

2. és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki,

3. Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

4. Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet:

5. "Kiment a magvetõ, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.

6. Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.

7. Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nõttek, és elfojtották õket.

8. A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"

9. Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.

10. Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.

11. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.

12. Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükbõl, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.

13. A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hûtlenné válnak.

14. A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de késõbb az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják õket fejlõdésükben, ezért termést már nem hoznak.

15. A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.

16. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.

17. Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elõ ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.

18. Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amirõl azt véli, hogy az övé."

19. Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni.

20. Ezért szóltak neki: "Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének."

21. De õ ezt mondta nekik: "Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."

22. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. "Evezzünk át a tó túlsó partjára!" - mondta. Elindultak.

23. Míg eveztek, õ elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították õket, úgyhogy életveszélyben forogtak.

24. Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: "Mester! Mester! Itt veszünk!" Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.

25. Akkor hozzájuk fordult: "Hol a hitetek?" De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: "Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?"

26. A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik.

27. Ahogy a partra lépett, a város felõl egy ördögtõl megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott.

28. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!"

29. Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába.

30. Jézus megkérdezte tõle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva.

31. Arra kérték, hogy ne küldje õket a mélységbe.

32. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik.

33. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberbõl, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtõnek, le a tóba, és odaveszett.

34. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra.

35. Az emberek mentek, hogy õk is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akibõl a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek.

36. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtõl megszállott. Erre elfogta õket a félelem.

37. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen.

38. Az ember, akibõl kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte:

39. "Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.

40. Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta.

41. Akkor odament hozzá egy Jairus nevû férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá,

42. mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta.

43. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni.

44. Hátulról hozzáférkõzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.

45. Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös."

46. Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erõ áradt ki belõlem."

47. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve elõlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban.

48. Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!"

49. Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert."

50. Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."

51. Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját.

52. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik."

53. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54. De õ megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!"

55. Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56. A szülõk nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekrõl.

1. Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az esõ, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz.

2. Mint a felszálló veréb és az elrepülõ fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll.

3. Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vesszõ a balgák hátának.