Biblia egy év alatt.

A 305. napon a 2 Makkabeusok 8. fejezete a Makkabeusok bölcs és stratégiai vezetéséről számol be konfliktusok idején. A Bölcsesség könyve 5-6. fejezete arra ösztönöz minket, hogy törekedjünk az igazságosságra és a megértésre, míg a Példabeszédek 24:30-34 a szorgalom és a gondosság fontosságára figyelmeztet a mindennapi feladatainkban.

1. Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyûjtötték a hûséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze.

2. Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelõl szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak.

3. Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlõvé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát.

4. Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására.

5. Mihelyt a Makkabeus sereget gyûjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott.

6. Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta õket. Kedvezõ fekvésû helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek.

7. Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre.

8. Amikor Fülöp látta, hogy ez a hõs rövid idõ alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét.

9. Ez nyomban elküldte egyik legfõbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek.

10. Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elõ, hogy eladja a zsidó foglyokat.

11. Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította õket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá.

12. Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel,

13. azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek.

14. A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg õket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta õket, mielõtt még az ütközetre sor került volna.

15. Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek.

16. A Makkabeus maga köré gyûjtötte embereit - összesen hatezren voltak -, és bátorította õket, ne féljenek ellenségeiktõl, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják õket. Harcoljanak bátran,

17. és mindig tartsák szem elõtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erõszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását.

18. Azt mondta: "Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sõt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja."

19. Emlékeztette õket arra, hogyan segített õseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere,

20. továbbá a galaták ellen Babiloniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erõsen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert.

21. Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.)

22. A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá.

23. Ezdriást megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: "Isten segítségével!" Maga az elsõ csapatot vezette, és Nikanorra támadt.

24. Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségbõl, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették.

25. Azoknak, akik el akarták õket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték õket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idõ.

26. Ugyanis épp szombat elõtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták.

27. Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsõítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának.

28. A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között.

29. Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelõdjék ki teljesen szolgáival.

30. Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erõs várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlõ arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között.

31. A fegyvereiket gondosan összeszedték és megfelelõ helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe.

32. Timóteus környezetébõl az õrség vezetõjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra.

33. Otthon meg a gyõzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét.

34. A fõ-fõ gonosztevõt, Nikanort, aki ezer kereskedõt összecsõdített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett,

35. az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült - végig az országon - Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve.

36. Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendõ foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezõjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.

Fejezet 5

1. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.

2. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el õket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.

3. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:

4. "Ez az, akit egykor kinevettünk és akibõl gúnyt ûztünk. Mi esztelenek! Életmódját õrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.

5. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?

6. Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.

7. A kimerülésig jártuk a bûn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.

8. Mi hasznát láttuk a gõgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?

9. Ez mind tovatûnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;

10. mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;

11. vagy ahogy a levegõben repülõ madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;

12. vagy mint a célba lõtt nyíl mögött az átszelt levegõ rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;

13. mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."

14. Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyû hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.

15. Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.

16. Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.

17. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.

18. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.

19. Gyõzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,

20. bõsz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.

21. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhõkbõl, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.

22. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.

23. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja õket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bûn felforgatja az uralkodók trónját.

Fejezet 6

1. Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!

2. Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!

3. A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.

4. Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.

5. Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levõkre.

6. A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.

7. Mert a mindenség Ura senkitõl sem tart, és nincs nagyság, amitõl félne. Hisz õ teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.

8. A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.

9. Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok.

10. Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelõdnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.

11. Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.

12. A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.

13. Már elõre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.

14. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.

15. Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.

16. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.

17. Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).

18. A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,

19. s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.

20. Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.

21. Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

22. Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát elõletek. Sõt inkább mindjárt kezdetétõl fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendõzöm el az igazságot.

23. Nem járok én egy úton az emésztõ irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.

24. A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.

25. Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!

30. Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szõlejénél.

31. Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kõkerítés.

32. Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szûrtem le belõle:

33. Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat,

34. akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.