Biblia egy év alatt.

A 306. napon a 2Makkabeusok 9. fejezete a Makkabeusok győzelmeit és kihívásait mutatja be, példázva a bátorságot és a hitet. A Bölcsesség 7-8. fejezetei az okosságra és a lelki tisztánlátásra tanítanak, míg a Példabeusok 25:1-3 arra emlékeztet minket, hogy a bölcsesség és az igazságosság mélyen gyökerező alapelvek, gyakran rejtettek, és gondosan kell keresni őket.

1. Abban az idõben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekrõl visszavonulni.

2. Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is gyõzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.

3. Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségérõl.

4. Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielõbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gõgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetõjévé teszem, mihelyt odaérek."

5. De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyû belsõ kínokat.

6. Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.

7. Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gõgjével. Ellenkezõleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.

8. Aki mérhetetlen gõgjében elõbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.

9. Sõt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyû kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.

10. A mellett az ember mellett, aki nem sokkal elõbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.

11. Teljesen megtörve végre alábbhagyott gõgje, és belátta, hogy Isten büntetésébõl fájdalmai percrõl percre fokozódnak.

12. Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerû halandó ne gondolja magát vele egyenlõnek."

13. De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.

14. A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlõvé teszi a földdel és temetõt csinál belõle, szabadságot ígért.

15. A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta õket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta õket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául.

16. Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket - sokszorosan - pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelmébõl fedezi.

17. Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.

18. De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérõ levelet írt a zsidóknak. Így hangzott:

19. "A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik.

20. Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte.

21. Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra.

22. Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségembõl.

23. Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre.

24. Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezõtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól.

25. Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élõ és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvezõ alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam.

26. Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt õrizzétek meg barátságtokat.

27. Mert meg vagyok róla gyõzõdve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek."

28. Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan õ bánt másokkal.

29. A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.

Fejezet 7

1. Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld elsõ ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.

2. Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétõl kísérve.

3. Mikor megszülettem, én is a közös levegõt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; elsõ hangom a sírás volt, mint a többieké.

4. Pólyában és gondok közt neveltek.

5. Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.

6. Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.

7. Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.

8. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.

9. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.

10. Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belõle árad, nem alszik ki soha.

11. De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

12. Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülõanyjuk is az.

13. Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.

14. Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották õket a fegyelem adományai.

15. Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert õ irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.

16. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

17. Mert õ adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek mûködését,

18. az idõk elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,

19. az év lefolyását és a csillagok állását,

20. az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.

21. Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket mûvészien alakító bölcsesség megtanított rá.

22. Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétû, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,

23. akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.

24. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

25. Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsõségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.

26. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten mûködésének tiszta tükre és jóságának képmása.

27. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékrõl nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.

28. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,

29. mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,

30. mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.

Fejezet 8

1. Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétõl a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.

2. Õt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.

3. Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti.

4. mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit õ választja meg.

5. Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?

6. Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb mûvész nála az egész világon?

7. És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit õ elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erõsségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.

8. Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor õ ismeri a régmúltat és feltárja a jövendõt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; elõre tud a jelekrõl és a csodákról, a korok és idõszakok végérõl.

9. Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.

10. Tekintélyem lesz miatta a sokaság elõtt, és az öregek elõtt becsületem, holott ifjú vagyok.

11. A bíráskodásban éles elméjûnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.

12. Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.

13. Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.

14. Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.

15. A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felõlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.

16. Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserûség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derû és öröm.

17. Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,

18. a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.

19. Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,

20. vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.

21. De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyébõl mondtam:

1. Ezek is Salamon mondásai - Hiszkijának, Júda királyának emberei gyûjtötték össze õket:

2. Istennek a dolgok elrejtése a dicsõsége, a királyoké meg a fölfedésük.

3. Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen.