Biblia egy év alatt.

A 246. napon Jeremiás 32 megerősíti az Istenbe vetett bizalmat még a bizonytalanság idején is, míg Judit 1-2 Judit bátorságát és bölcsességét mutatja be népe védelmében. A Példabeszédek 16:25-28 azt tanítja nekünk, hogy a rossz döntések gonoszhoz vezetnek, de az okosság és a becsületesség áldást és biztonságot hoz.

1. Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.

2. Abban az idõben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az õrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik.

3. Cidkija, Júda királya záratta be oda. Azt kérdezte ugyanis a prófétától: "Miért jövendölsz ilyeneket: Ezt mondja az Úr: Íme, Babilon királyának kezére adom ezt a várost, úgyhogy el is foglalja;

4. Cidkija, Júda királya sem menekül meg a káldeusok hatalmából, hanem egészen biztosan Babilon királyának kezébe kerül, személyesen beszél majd vele és szemtõl szembe fogja látni.

5. Majd Babilonba hurcolja Cidkiját, s ott is marad, [amíg meg nem látogatom - mondja az Úr. - Ha pedig harcra keltek a káldeusok ellen, semmi eredményt nem értek el]?"

6. Jeremiás így válaszolt: Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

7. "Eljön majd hozzád Hanamel, nagybátyádnak, Sallumnak a fia, és azt fogja mondani: Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert elsõsorban neked van jogod, hogy megvásárold."

8. El is jött hozzám Hanamel, az unokaöcsém, az Úr szava szerint, az õrség udvarába, és ezt mondta: "Vedd meg anatoti szántóföldemet, mert mint örököst, elsõsorban téged illet a jog, hogy megvedd." Ekkor értettem meg, hogy ez az Úr rendelkezése volt.

9. Ennek megfelelõen megvettem az anatoti szántóföldet Hanamel unokaöcsémtõl, és kifizettem neki az árát: 17 ezüstsékelt.

10. Megírtam a szerzõdést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt.

11. Aztán fogtam a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát, a törvényes követelményeknek megfelelõen,

12. és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az õrség udvarában tartózkodtak akkor.

13. Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak:

14. "Vedd ezeket az iratokat: a lepecsételt birtoklevelet és annak nyitott másolatát és helyezd el õket cserépedényben, hogy sokáig megmaradjanak.

15. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra vásárolnak majd házakat, szántóföldeket és szõlõket ebben az országban."

16. Miután rábíztam a birtoklevelet Bárukra, Nerija fiára, így imádkoztam az Úrhoz:

17. "Ó, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal. Neked semmi sem lehetetlen.

18. Te irgalmas vagy ezrek iránt, de az apák gonoszságáért még fiaik ölébe is fizetsz. Nagy és fölséges Isten vagy; a Seregek Urának hívnak.

19. Nagy vagy terveidben, és diadalmas megvalósításukban; szemed jól látja az emberek minden útját, s így megfizetsz kinek-kinek, útjai és tetteinek gyümölcse szerint.

20. Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja.

21. Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjérõl jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.

22. Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot.

23. Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj.

24. Nézd, egyre közelebb hozzák a sáncokat a városhoz, hogy elfoglalják; a kard, az éhínség és a döghalál kiszolgáltatják a várost az ostromló káldeusok kezébe. Amit elõre megmondtál, lám, beteljesedett, amint magad is látod.

25. És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül."

26. Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

27. Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?

28. Ezért - mondja az Úr -, ezt a várost a káldeusok kezére és Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezére adom, hadd foglalja el.

29. A káldeusok, akik ostromolják a várost, eljönnek és lángba borítják ezt a várost; fölperzselik azokat a házakat, amelyeknek tetején tömjént áldoztak Baalnak és illatáldozatot mutattak be más isteneknek, csak hogy haragra ingereljenek.

30. Mert Izrael fiai és Júda fiai mást sem tettek ifjúságuk óta, csak ami utálatra méltó a szememben. [Valóban, Izrael fiai mást sem tettek, csak haragra ingereltek a tetteikkel - mondja az Úr.]

31. Igen, attól a naptól fogva, hogy fölépítették, mind a mai napig annyi haragra és bosszúságra ingerelt ez a város, hogy már arra gondoltam: eltörlöm színem elõl.

32. Valóban, sok gonoszságot követtek el Izrael fiai és Júda fiai, hogy haragra ingereljenek õk maguk, aztán királyaik, fõembereik, papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói.

33. Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár folyton-folyvást tanítottam õket, nem voltak készségesek az intés elfogadására.

34. Gyalázatos bálványaikat még a templomban is felállították, amely a nevemet viseli, hogy így megfertõzzék.

35. Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tûzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bûnbe vitték Júdát.

36. És most mégis azt mondja az Úr, Izrael Istene, ennek a városnak, amelyrõl te azt mondtad, hogy kard, éhínség és döghalál fogja kiszolgáltatni Babilon királyának kezébe:

37. Összegyûjtöm õket azokból az országokból, ahová haragomban, indulatomban és nagy méltatlankodásomban ûztem õket. És visszahozom õket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek.

38. Akkor majd az én népem lesznek, én meg az õ Istenük leszek.

39. Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden idõben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is.

40. Örök szövetséget kötök velük és nem szûnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tõlem.

41. Örömömet találom majd abban, ha jót tehetek velük, meggyökereztetem õket szilárdan ezen a földön, hûségesen, szívem és lelkem mélyébõl.

42. Mert ezt mondja az Úr: Amint rá hoztam e népre ezt a nagy veszedelmet, éppen úgy elhozom számára mindazt a jót is, amit megígértem neki.

43. Akkor újra szántóföldeket vásárolnak ebben az országban, amelyrõl azt mondtad: Veszendõbe ment ország ez; sem ember, sem állat nem marad meg benne, mert a káldeusok kezére került.

44. Igen, újra szántóföldeket vásárolnak pénzért; szerzõdéseket írnak és pecséttel látják el, és mindehhez tanúkat fogadnak Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Negeb városaiban. Mert jóra fordítom sorsukat - mondja az Úr.

Fejezet 1

1. Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az idõben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott,

2. s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kõkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök.

3. Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek,

4. szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetõvé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon.

5. Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van.

6. Az õ oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arioknak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben.

7. Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon,

8. valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felsõ-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez,

9. Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig,

10. továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig.

11. Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tõle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük.

12. Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.

13. A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyõzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította,

14. városait leigázta és egész Ekbatanáig elõnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt.

15. Arfaxádot - Ragau hegyvidékén - elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette.

16. Ezután visszatért csapataival és a hozzá szegõdött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak - õ és serege - százhúsz napon át.

Fejezet 2

1. A 18. évben az elsõ hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta.

2. Összehívta tisztségviselõit és fõembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.

3. Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát.

4. A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fõvezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá:

5. "Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,

6. s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak.

7. Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák.

8. Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel.

9. Elhurcolom õket fogságba, egészen a föld határáig.

10. Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, õrizd õket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket.

11. Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák õket azon az egész területen, amely rád van bízva

12. Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent.

13. Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!"

14. Holofernesz eltávozott urának színe elõl, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,

15. majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt.

16. Aztán felállította õket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani.

17. Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni.

18. Minden ember bõséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából.

19. Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király elõtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket.

20. Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni õket.

21. Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettõl elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felsõ-Kilikiától balra terül el.

22. Innen egész seregével - gyalogságával, lovasaival és szekereivel - behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait,

23. továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak.

24. Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerõsített várost egészen a tengerig.

25. Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik.

26. Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat,

27. majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.

28. Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidon és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdód és Aszkalon lakóin.

25. Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz.

26. A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája.

27. Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tûz,

28. Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás.