Biblia egy év alatt.

A 213. napon az igazságosságról és a hűségről elmélkedünk. Az Ézsaiás 47-48 feltárja Isten ítéletét az elnyomó nemzetek felett, és megerősíti, hogy törődik Izraellel. Ezékiel 8-9 látomásokat közöl, amelyek a bűn súlyosságát és a szentség szükségességét mutatják be. A Példabeszédek 12:13-16 az okosság, az önuralom és a becsületesség alapelveit tanítja, amelyek arra vezetnek minket, hogy igazlelkűen éljünk még a nehézségek közepette is.

Fejezet 47

1. Szállj le és ülj a porba, Babilon szûzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörûnek.

2. Vedd a malmot, õrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon!

3. Vetkõzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettõl nem tarthat vissza senki.

4. Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:

5. Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnõjének.

6. Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétõl örökségemet, és a kezedbe adtam õket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál,

7. és azt gondoltad: "Örökre úrnõ leszek". Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.

8. Hallgass hát ide, te könnyûvérû, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem."

9. Bizony utolér mind a kettõ, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igézõ szózatok.

10. Mily vakmerõ voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: "Nincs senki, aki látna." Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más."

11. Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielõtt eszedbe vehetnéd.

12. Állj hát elõ igézõ szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit veszõdtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak?

13. Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elõ és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövõben.

14. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tûz emészti meg õket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétõl, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tûzhely, amely mellé odaülhetnének.

15. Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta veszõdtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

Fejezet 48

1. Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hûséges szívvel és nem õszintén,

2. mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: "a Seregek Ura".

3. Amik eddig történtek, azokat elõre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek.

4. Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércbõl a homlokod,

5. azért jelentettem ki neked jó elõre mindent, mielõtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: "Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így."

6. Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz.

7. Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg õket, ezért eddig nem hallottál felõlük semmit. Így aztán nem mondhatod: "Nos, én tudtam róluk."

8. Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg elõre, mert tudtam, hogy mindenestül hûtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta.

9. Nevemért fogom vissza haragomat, dicsõségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak.

10. Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.

11. Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tûrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsõségemet nem engedem át másnak soha.

12. Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az elsõ, és én vagyok az utolsó.

13. Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom õket, egyszerre jelentkeznek.

14. Gyûljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki elõre közülük? "Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén."

15. Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; ide rendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit.

16. Gyertek ide és halljátok: "Kezdettõl fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok." - "Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által."

17. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.

18. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.

19. Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tûnne el, és nem halványodnék el szemem elõtt.

20. Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: "Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot."

21. Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette õket. A kõsziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belõle.

22. De nincs békéjük az istenteleneknek - mondja az Úr.

Fejezet 8

1. A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg elõttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.

2. Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tûz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.

3. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belsõ kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.

4. S lám, ott volt Izrael Istenének dicsõsége, amelyet a síkságon láttam.

5. Így szólt hozzám: "Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!" Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál.

6. Így szólt hozzám: "Emberfia, látod mit mûvelnek? Szörnyûség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyûbb dolgokat is."

7. Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban.

8. Így szólt hozzám: "Emberfia, törd át a falat!" Áttörtem a falat és ajtó tûnt elõ.

9. Ekkor azt mondta: "Lépj be és lásd azt a szörnyûséget, amit itt mûvelnek."

10. Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel.

11. Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok elõtt - köztük Safán fia, Jaazanjahu is -, s mindegyiknek füstölõ volt a kezében, és szállt a tömjén füstje.

12. Akkor ezt mondta nekem: "Láttad, emberfia, mit mûvelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát."

13. Majd így szólt hozzám: "Látsz még szörnyûbb dolgokat is, amiket mûvelnek."

14. Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták.

15. Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyûbb dolgokat is."

16. Most bevitt az Úr templomának a belsõ udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az elõcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap elõtt.

17. Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat mûvelik, amik itt folynak? Tele az ország erõszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé.

18. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg õket."

Fejezet 9

1. Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elõ, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklõ szerszámait!"

2. És lám, megjelent hat férfi a felsõ kapu felõl, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklõ szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.

3. Izrael Istenének dicsõsége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,

4. és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyûségek miatt, amelyeket mûvelnek benne."

5. A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!

6. Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom elõtt voltak.

7. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.

8. Míg õk öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?"

9. Ezt mondta nekem: "Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.

10. Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."

11. Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál."

13. Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól.

14. Szája gyümölcsébõl jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát.

15. A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.

16. A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát.