Sámuel II. könyve, 11

1. Egy évre rá, abban az idõben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testõrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt.

2. Az egyik nap este felé történt, hogy Dávid fölkelt fekvõhelyérõl és fölment királyi palotája tetõteraszára. A tetõrõl meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt.

3. Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felõl. Így tájékoztatták: "Batseba az, Eliam lánya, a hetita Urijának a felesége."

4. Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és õ együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament.

5. Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: "Állapotos vagyok."

6. Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: "Küldd nekem haza a hetita Uriját!" S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz.

7. Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklõdött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással.

8. Aztán azt mondta Dávid Urijának: "Menj haza házadba és mosd meg a lábad." Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelõ ajándékot vittek utána a király asztaláról.

9. De Urija a királyi palota kapuja elõtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába.

10. Amikor Dávidnak jelentették: "Urija nem ment le a házába", Dávid megkérdezte Urijától: "Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?"

11. Urija így válaszolt Dávidnak: "A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb, és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!"

12. Erre Dávid azt mondta Urijának: "Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak." Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap

13. Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába.

14. Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el.

15. A levélben ezeket írta: "Állítsátok Uriját elõre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje."

16. Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol - amint tudta - bátor harcosok álltak.

17. Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népbõl, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Urija is halálát lelte.

18. Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot.

19. Meghagyta a hírvivõnek: "Beszéld el a királynak a csata minden részletét!

20. Ha aztán fellobban a király haragja és megkérdezi: Miért nyomultatok olyan közel a városhoz támadáskor? Hát nem tudtátok, hogy a falakról lõni szokás?

21. Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hetita Urija is elesett."

22. A hírvivõ elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: "Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?"

23. A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: "Azok az emberek erõs támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezõre, kénytelenek voltunk õket visszaszorítani egészen a város kapujáig.

24. Akkor a védõk elkezdtek a falakról lõni szolgáidra, s néhányan elestek a király szolgái közül; szolgád, a hetita Urija is meghalt."

25. Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: "Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!"

26. Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét.

27. Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.