Náhum könyve, 2
1. Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivõ és hirdeti: "Szabadulás!" Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult.
2. Felvonul ellened a pusztító. Állj õrt a várfalon, õrizd az utat, övezd fel derekadat, gyûjtsd össze minden erõdet!
3. Helyreállítja az Úr Jákob szõlõskertjét, és Izrael szõlõskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszõket.
4. Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak.
5. Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tûz, mint a cikázó villám.
6. Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védõtetõ.
7. Megnyílnak a folyóra nézõ kapuk, a palota rémüldözik.
8. Elfogják és fogságba viszik az Úrnõt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve.
9. Ninive olyan, mint a medence, amelybõl elillan a víz: "Álljatok meg, álljatok meg!" De senki nem fordul meg.
10. "Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!" Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság.
11. Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erõt a veséken, színét veszti minden arc.
12. Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nõstény, és nem zavarta õket semmi.
13. Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nõstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját.
14. Lám, én szembeszállok veled - mondja a Seregek Ura -, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földrõl, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.
