Jeremiás könyve, 24
1. Az Úr a következõ látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma elõtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálembõl fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda fõembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba.
2. Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érõ füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen.
3. Az Úr akkor így szólt hozzám: "Mit látsz, Jeremiás?" Így feleltem: "Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni."
4. Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
5. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törõdöm majd Júda számûzötteivel, akiket elküldtem errõl a helyrõl a káldeusok földjére.
6. Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom õket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom õket, nem lerombolni; elültetni õket, nem kigyomlálni.
7. És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Õk az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükbõl hozzám térnek.
8. Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, fõembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
9. Elrettentõ például állítom õket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom õket.
10. Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak errõl a földrõl, amit nekik és atyáiknak adtam.