Trouvé 244 Résultats pour: földre

• Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult elõtte a földre, de a szolgák fölemelték. (Judit könyve 10, 23)

• Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya elõre ment és Holofernesszel szemben szõnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. (Judit könyve 12, 15)

• A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)

• Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. (Jób könyve 1, 20)

• De a férfi meghal és földre dõl. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa? (Jób könyve 14, 10)

• Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod. (Jób könyve 14, 20)

• Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. (Jób könyve 15, 29)

• Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. (Jób könyve 16, 13)

• A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. (Jób könyve 18, 10)

• Õ mondja a hónak: "Essél le a földre!" És az esõnek is: "Zúduljatok le rá!" (Jób könyve 37, 6)

• Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? (Jób könyve 38, 24)

• amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelõdnek? (Jób könyve 38, 40)