Trouvé 244 Résultats pour: földre

• hallgasd meg az égbõl, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza õket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál. (Krónikák II. könyve 6, 25)

• Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod õket, azok pedig fogságba hurcolják õket, távoli vagy közeli földre. (Krónikák II. könyve 6, 36)

• Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tûz és az Úr dicsõsége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!" (Krónikák II. könyve 7, 3)

• Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség elõtt. Istenben van annyi erõ, hogy segítsen vagy földre sújtson." (Krónikák II. könyve 25, 8)

• Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik elõtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tõletek, ha visszatértek hozzá." (Krónikák II. könyve 30, 9)

• Nem lehetett megkülönböztetni az örömkiáltásokat a nép zokogásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zajongása, hogy messze földre elhallatszott. (Ezdrás könyve 3, 13)

• Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen, majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat. (Nehemiás könyve 8, 6)

• Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted õket a földre, amelyrõl azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba. (Nehemiás könyve 9, 23)

• Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek. (Judit könyve 5, 18)

• Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket elõttük, és teljesen elpusztulunk. (Judit könyve 7, 25)

• Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bûneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!" (Judit könyve 7, 28)

• Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklõruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: (Judit könyve 9, 1)