Trouvé 4229 Résultats pour: Fia
Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. (Sámuel II. könyve 18, 7)
De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!" (Sámuel II. könyve 18, 12)
Absalom még életében szerzett magának egy emlékkövet, és felállította a Királyok völgyében. Azt mondta ugyanis: "Nincs fiam, aki fenntartaná emlékezetemet." Így az emlékkövet nevezte el a nevérõl. Mind a mai napig Absalom kövének hívják. (Sámuel II. könyve 18, 18)
Cádok fia, Achimaac azt mondta: "Szaladok, és megviszem a királynak az örömhírt, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki és megmentette ellenségeitõl." (Sámuel II. könyve 18, 19)
De Joáb azt felelte neki: "Ma nem viszel örömhírt, majd máskor; ma nem viszel jó újságot, hiszen a király fia halott." (Sámuel II. könyve 18, 20)
Cádok fia, Achimaac azonban újra azt mondta: "Történjék bármi, a kusita után futok!" Joáb megkérdezte: "De hát minek futnál? Neked nem jár érte jutalom." De õ csak hajtotta: "Történjék bármi, utána futok." (Sámuel II. könyve 18, 22)
Az õrszem újra jelentette: "Úgy látom, az elsõ úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut." A király visszaszólt: "Az derék ember, biztosan jó hírrel jön." (Sámuel II. könyve 18, 27)
A király azonban megkérdezte a kusitától: "Jól van a fiú, Absalom?" "Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" - válaszolta a kusita. (Sámuel II. könyve 18, 32)
Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!" (Sámuel II. könyve 19, 1)
Így azon a napon gyászra fordult a gyõzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, (Sámuel II. könyve 19, 3)
A király befödte arcát, és hangosan siránkozott: "Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!" (Sámuel II. könyve 19, 5)
Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: "Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét. (Sámuel II. könyve 19, 6)