Trouvé 1540 Résultats pour: Eli
amely hozzátok is eljutott, s amint az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik, úgy nálatok is attól a naptól kezdve, hogy meghallottátok, és az Isten kegyelmét felismertétek az igazságban. (Kolosszeieknek írt levél 1, 6)
Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytõl, amelyrõl hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem. (Kolosszeieknek írt levél 1, 23)
Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. (Kolosszeieknek írt levél 2, 6)
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. (Kolosszeieknek írt levél 3, 12)
hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erõvel, Szentlélekkel és mély meggyõzõdéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1, 5)
Jóllehet elõzõleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 2)
hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 4)
Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 6)
Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elõ, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 7)
Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket! (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 8)
Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 9)
Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bûneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 16)
