Neemias, 9

1. No vigésimo quarto dia do mesmo mês, vestidos de sacos e com a cabeça coberta de pó, os israelitas reuniram-se para um jejum.

1. Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyûltek, vezeklõruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek.

2. Evitavam o contato com os estrangeiros e se apresentaram para confessar seus pecados e as iniquidades de seus pais.

2. Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bûneiket és atyáik tévelygéseit.

3. De pé em seus lugares, escu­taram a leitura da Lei do Senhor, seu Deus, durante um quarto do dia; durante o outro quarto do dia confessaram seus pecados e prostraram-se diante do Senhor, seu Deus.

3. [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az õ Istenüknek törvénykönyvébõl, aztán a nap egy másik negyedrészében bûnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az õ Istenük elõtt.]

4. Josué, Benui, Cadmiel, Sebanias, Buni, Sarebias, Bani e Canani, que haviam tomado lugar no estrado dos levitas, invocaram em alta voz o Senhor, seu Deus.

4. [Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az õ Istenüket.

5. E os levitas Josué, Cadmiel, Bani, Hasabneias, Serebias, Hodias, Sebanias e Fetaías disseram: “Levantai-vos, bendizei ao Senhor, vosso Deus, de eternidade em eternidade! Seja bendito o vosso nome glorioso, com toda a sorte de louvores e bênçãos.

5. Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: "Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsõséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!

6. Sois vós, Senhor,* vós somente, que fizestes o céu do céu e todo o seu exército, a terra e tudo o que ela contém, o mar e tudo o que nele se encerra; sois vós quem dais a vida a todos os seres e o exército do céu vos adora.

6. Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol elõtted.

7. Vós, Senhor Deus, fostes quem escolheu Abrão, quem o fez deixar a terra de Ur, na Caldeia, e quem lhe deu o nome de Abraão.

7. Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.

8. Encontrastes nele um coração fiel e com ele firmastes uma aliança, prometendo dar à sua posteridade a terra dos cananeus, dos hiteus, dos amorreus, dos ferezeus, dos jebuseus e dos gergeseus e cumpristes a vossa palavra, porque sois justo.

8. Hûségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.

9. Vistes a aflição de nossos pais no Egito e ouvistes os seus clamores junto do mar Vermelho.

9. Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél.

10. Operastes milagres e prodígios contra o faraó, contra todos os seus servos e todo o povo de sua terra, porque sabíeis que haviam tratado com arrogância os nossos pais; e adquiristes um renome que perdura até os nossos dias.

10. Jeleket és csodákat mûveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.

11. Fendestes o mar diante deles, que passaram a pé enxuto; mas precipitastes nos abismos todos os que os perseguiam, como uma pedra é atirada às profundezas das águas.

11. Megnyitottad a tengert elõttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözõiket, mint valami követ, a vad vizekbe.

12. Vós os guiastes durante o dia por uma coluna de nuvem e de noite por uma coluna de fogo, para iluminar o caminho que deviam seguir.

12. Felhõoszloppal vezetted õket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

13. Descestes ao monte Sinai, falastes-lhes do alto do céu e destes-lhes justas ordenações, leis verdadeiras, preceitos e mandamentos excelentes.

13. Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égbõl. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerû parancsokat és elõírásokat adtál nekik.

14. Fizestes-lhes conhecer o vosso santo sábado e prescrevestes-lhes, pela boca de Moisés, vosso servo, os mandamentos, preceitos e uma Lei.

14. Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által.

15. Do alto do céu, destes-lhes pão para saciar a fome; e do rochedo fizestes jorrar água para matar-lhes a sede. E vós os mandastes tomar posse da terra que havíeis jurado dar-lhes.

15. Kenyeret adtál nekik az égbõl éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.

16. Mas os nossos pais, em seu orgulho, endureceram a cerviz e não observaram os vossos mandamentos.

16. Atyáink azonban gõgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak.

17. Recusaram-se a ouvir e não mais se incomodaram com as maravilhas que operastes em seu favor. Endureceram a cerviz e, em sua rebelião, elegeram um chefe para retornar à sua escravidão. Mas vós sois um Deus sempre pronto ao perdão, clemente e compassivo, vagaroso em encolerizar-se e rico em bondade e assim não os abandonastes.

17. Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszan tûrõ és végtelenül jó: nem hagytad el õket.

18. Mesmo quando fabricaram para si um bezerro de metal fundido e vos ultrajaram grandemente dizendo ser aquilo o Deus que os tirara do Egito,

18. Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: "Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból", [s így nagy istenkáromlást követtek el],

19. usastes de muita misericórdia e não os aban­donastes no deserto; e a coluna de nuvem que os guiava durante o dia em sua viagem, bem como a coluna de fogo que lhes iluminava o caminho que deviam seguir durante a noite, não lhes foi arrebatada.

19. te nagy irgalmasságodban nem hagytad el õket a pusztában: a felhõoszlop nem tûnt el elõlük, továbbra is vezette õket nappal az úton; s a tûzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

20. Destes-lhes do vosso bom espírito para torná-los prudentes; não lhes recusastes o vosso maná para seu alimento e destes-lhes água para estancar a sede.

20. Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye õket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik.

21. Durante quarenta anos provestes as necessidades deles no deserto, sem que nada lhes faltasse. Suas vestes não se estragaram e nem seus pés incharam.*

21. Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel.

22. Vós os livrastes dos reinos e dos povos, cujas terras repartistes entre eles. Tomaram posse da terra de Seon, da terra do rei de Hesebon e da terra de Og, rei de Basã.

22. Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad õket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét.

23. Multiplicastes seus filhos como as estrelas do céu e os fizestes entrar na posse da terra. Havíeis prometido aos seus pais que entrariam e possuiriam essa terra,

23. Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted õket a földre, amelyrõl azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba.

24. mas foram seus filhos que a ocuparam. Diante deles humilhastes o orgulho dos habitantes da terra, os cananeus; entregastes em suas mãos tanto os reis como as populações, que ficaram à sua mercê.

24. Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad elõttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad õket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint.

25. Eles se apropriaram de cidades fortificadas e de terras férteis. Tomaram posse de casas repletas de bens de toda a sorte, de cisternas já feitas, de vinhas, olivais e muitas árvores frutíferas. Puderam comer até se saciar e engordaram, vivendo nas delícias que lhes outorgava a vossa grande bondade.

25. Megerõsített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szõlõket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermõ fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból.

26. Entretanto, foram rebeldes e se revoltaram contra vós. Desprezaram vossa Lei; mataram vossos profetas que os conjuravam a retornar a vós. Como cometessem grandes ultrajes para convos­co,

26. De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették õket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el].

27. vós os abandonastes às mãos de seus inimigos, que os oprimiram. Mas quando, no tempo de sua miséria, clamaram a vós, vós os ouvistes do alto do céu, e, em vossa grande misericórdia, enviastes-lhes salvadores que os livraram das mãos de seus inimigos.

27. Ezért elnyomóik kezébe adtad õket, akik aztán megsanyargatták õket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad õket az égbõl. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították õket elnyomóik kezébõl.

28. Mas, assim que voltou a segurança, recomeçaram a fazer o mal diante de vós e os abandonastes às mãos de seus inimigos, que os tiranizaram. Mas clamaram de novo a vós e vós, do alto do céu, os atendestes; assim é que a vossa grande misericórdia operou inúmeras vezes a sua libertação.

28. Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad õket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad õket az égbõl: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad õket.

29. Vós os conjurastes a voltar à vossa Lei, mas eles, em sua arrogância, desobedeciam aos teus mandamentos, transgrediam vossas ordens, que dão a vida ao homem que as observa. Nada mais mostraram que ombros rebeldes, cerviz altiva e ouvidos surdos.

29. Intetted õket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja õket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.

30. Vossa paciência para com eles durou muitos anos; vós lhes fazíeis admoes­tações pela inspiração de vosso espírito, que animava os vossos profetas. Então, finalmente, como não vos escutassem, vós os entre­gastes às mãos dos povos de outras terras.

30. Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted õket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adtak õket.

31. Mas, mesmo assim, vossa grande misericórdia vos impediu de aniquilá-los e não os abandonastes porque sois um Deus clemente e compassivo.

31. Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el õket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy.

32. E agora, Senhor, o Deus grande, poderoso e temível, vós que mantendes fielmente vossa aliança misericordiosa, não sejais indiferente a todos os sofrimentos que nos atingem, a nós, nossos reis, nossos chefes, nossos sacerdotes e a todo o vosso povo, desde o tempo dos reis da Assíria até o presente.

32. Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétõl mind a mai napig.

33. Em tudo aquilo que nos aconteceu, nada mais houve que justiça de vossa parte, porque procedestes com lealdade, enquanto que nós retribuíamos com o mal.

33. Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hûségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk.

34. Nossos reis, nossos chefes, nossos sacerdotes e nossos pais negligenciaram a prática da vossa Lei, não mais obedeceram aos vossos mandamentos, nem às advertências que lhes fizestes.

34. Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik.

35. Malgrado seu reino, apesar dos bens que lhes havíeis dado em abundância e a despeito desta terra vasta e fértil que lhes entregastes, eles não vos serviram, não renunciaram às suas más obras.

35. Volt királyságuk, elhalmoztad õket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktõl.

36. E eis que hoje somos escravos! Escravos na própria terra que destes aos nossos pais, para usufruir de seus frutos e dos seus produtos.

36. Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait.

37. Essa terra multiplica suas messes para reis estrangeiros, que no momento nos tiranizam por causa de nossos pecados e dispõem a seu arbítrio de nossas pessoas e de nossos animais. Sim, estamos numa grande aflição”.

37. Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bûneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.