Joel, 2

1. Tocai a trombeta em Sião, dai alarme no meu monte santo! Estremeçam todos os habitantes da terra, eis que se aproxima o dia do Senhor,

1. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.

2. dia de trevas e de escuridão, dia nublado e coberto de nuvens. Tal como a luz da aurora, derrama-se sobre os montes um povo imenso e vigoroso, como nunca houve semelhante desde o princípio, nem depois haverá outro até as épocas mais longínquas.*

2. A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhõnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.

3. Diante dele um fogo devorador; atrás, uma chama abrasadora. Diante dele a terra é um paraíso; atrás, é um deserto desolador; nada lhe escapa.

3. Elõtte tûz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan elõtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet elõle.

4. Têm a aparência de uma tropa de cavalos, e como cavalos se precipitam.

4. Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.

5. É como o estrondo de carros saltando sobre os cumes dos montes, ou o crepitar da chama que devora a palha, ou um formidável exército disposto em ordem de batalha.

5. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tûz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.

6. Diante deles tremem os povos, os rostos empalidecem;

6. Elõtte remegnek a népek, minden arc elsápad.

7. como valentes eles se precipitam para o assalto, e escalam as muralhas como guerreiros. Segue cada um o seu caminho, sem confundir suas fileiras.

7. Száguldanak, mint a hõsök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükrõl.

8. Não empurram uns aos outros, marcham cada um em seu pelotão. Abrem caminho por entre as armas, sem romper suas fileiras.

8. Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.

9. Espalham-se pela cidade, correm por cima dos muros, invadem as casas, entrando pelas janelas como ladrões.

9. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.

10. Diante deles treme a terra, os céus vacilam, o sol e a lua se obscurecem, as estrelas perdem o seu brilho.

10. Színe elõtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.

11. À frente do seu exército, o Senhor faz ouvir a sua voz, pois seu batalhão é imenso e poderoso para executar sua palavra. Sim, o dia do Senhor é grandioso e temível! Quem o poderá suportar?

11. Az Úr hallatja szavát serege színe elõtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe elõtt?

12. Por isso, agora ainda – oráculo do Senhor –, voltai a mim de todo o vosso coração, com jejuns, lágrimas e gemidos de luto.

12. Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekbõl, böjtölve, sírva és gyászolva.

13. Rasgai vossos corações e não vossas vestes; voltai ao Senhor, vosso Deus, porque ele é bom e compassivo, longânime e indulgente, pronto a arrepender-se do castigo que inflige.*

13. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.

14. Quem sabe se ele mudará de parecer e voltará atrás, deixando após si uma bênção, ofertas e libações para o Senhor, vosso Deus?*

14. Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?

15. Tocai a trombeta em Sião: publicai o jejum, convocai a assembleia, reuni o povo;

15. Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,

16. santificai a assembleia, agrupai os anciãos, congregai as crianças e os meninos de peito; saia o recém-casado de seus aposentos, e a esposa de sua câmara nupcial.*

16. gyûjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyûjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemõket! Jöjjön elõ hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!

17. Chorem os sacerdotes, servos do Senhor, entre o pórtico e o altar, e digam: “Tende piedade de vosso povo, Senhor, não entregueis à ignomínia vossa herança, para que não se torne ela o escárnio dos pagãos! Por que diriam eles: onde está o seu Deus?”.

17. Sírjanak a papok, az Úr szolgái az elõcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák õket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"

18. O Senhor afeiçoou-se à sua terra, teve compaixão de seu povo;

18. Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

19. o Senhor respondeu ao seu povo: “Vou mandar-vos trigo, vinho e óleo, e deles sereis fartos, e não vos farei mais objeto de opróbrio diante dos pagãos.

19. Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.

20. Afastarei de vós aquele que vem do Norte, e o lançarei para uma terra árida e deserta, sua vanguarda para o mar oriental, e sua retaguarda para o mar ocidental. Um mau cheiro se exalará dali, um cheiro de podridão porque ele fez grandes coisas!*

20. Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gõgös volt.]

21. Não temas, terra, estremece de alegria e de júbilo, porque o Senhor fez grandes coisas.

21. Ne félj, termõföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!

22. Não temais, animais dos campos, porque as pastagens do deserto reverdecerão, as árvores darão seu fruto, a figueira e a vinha produzirão abundantemente.

22. Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelõi! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szõlõ megadja termését.

23. Alegrai-vos, filhos de Sião, e rejubilai no Senhor, vosso Deus, porque ele vos dá as chuvas do outono no tempo oportuno, e faz cair chuvas copiosas sobre vós, as chuvas do outono e da primavera, como dantes.

23. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az õszi esõt; esõt küld nektek: tavaszi és õszi esõt, mint hajdanában.

24. As eiras se encherão de trigo, os lagares transbordarão de vinho e de óleo novo.

24. A szérûk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.

25. Eu vos restituirei as colheitas devoradas pelo gafanhoto, pelo roedor, pelo devastador e pela lagarta, esse meu poderoso exército que mandei contra vós.*

25. Kárpótollak benneteket az esztendõkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.

26. Comereis abundantemente e vos fartareis, e louvareis o nome do Senhor, vosso Deus, que fez maravilhas em vosso favor; e jamais meu povo será confundido.

26. Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]

27. Sabereis então que estou no meio de Israel, que sou o Senhor, vosso Deus, e que não há outro. E jamais meu povo será confundido.

27. "És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."