Eclesiastes, 1

1. Palavras do Eclesiastes, filho de Davi, rei de Jerusalém.*

1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.

2. “Fugacidade das fugacidades!”, diz o Eclesiastes. “fugacidade das fugacidades! Tudo é fugaz!”

2. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!

3. Que proveito tira o homem de todo o trabalho com que se afadiga debaixo do sol?

3. Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?

4. Uma geração passa, outra vem, mas a terra sempre subsiste.

4. Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.

5. O sol se levanta, o sol se põe e se apressa a voltar a seu lugar onde renasce.

5. A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.

6. O vento sopra para o sul, volta para o norte, volteia e gira nos mesmos circuitos.

6. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér - így ismétli járását a szél.

7. Todos os rios se dirigem para o mar, e o mar não transborda. Em direção ao mar, para onde correm os rios, para lá correm sem cessar.

7. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.

8. Todas as coisas se afadigam, mais do que se pode dizer. A vista não se farta de ver, o ouvido nunca se sacia de ouvir.

8. Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.

9. O que foi é o que será. O que aconteceu é o que há de acontecer. Não há nada de novo debaixo do sol.

9. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.

10. Se é encontrada alguma coisa da qual se diz: “Veja, isto é novo”, ela já existia nos tempos passados.

10. Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az idõkben, amelyek elõttünk voltak.

11. Não há memória do que é antigo, nem nossos descendentes não deixarão memória junto àqueles que virão depois deles.

11. Nem törõdnek az emberek a régiekkel. De a késõbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még késõbb lesznek.

12. Eu, o Eclesiastes, fui rei de Israel, em Jerusalém.

12. Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.

13. Apliquei meu espírito a um estudo atencioso e à sábia observação de tudo quanto se passa debaixo do céu. Deus impôs aos homens essa ocupação ingrata.

13. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy veszõdjenek vele.

14. Vi tudo o que se faz debaixo do sol: eis que tudo é fugaz e vento que passa.

14. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.

15. O que está torto não se pode endirei­tar, o que falta não se pode calcular.

15. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.

16. Eu disse comigo mesmo: “Eis que amontoei e acumulei sabedoria mais do que todos os que me precederam em Jerusalém. Porque minha mente estudou muito a sabedoria e a ciência,

16. Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki elõttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem.

17. e apliquei o meu coração ao discernimento da sabedoria, da loucura e da tolice. E cheguei à conclusão de que isso é também vento que passa.

17. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyõzõdtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.

18. Porque no acúmulo de sabedoria, acumula-se tristeza, e quem aumenta a ciência, aumenta a dor”.

18. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.