Biblia Católica
 

Leviták könyve, 4

31. Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer.

Versos relacionados con Leviták könyve, 4:

A Leviticus 4. fejezet a bűntudat áldozataival foglalkozik. Ebben leírják a papnak az Izrael népének elkövetett bűneinek engesztelési rituáléjának utasításait, a bűncselekmény súlyossága szerint. A következő versek a fejezetben szereplő témákra vonatkoznak:

Leviticus 5:5: "Ha valamelyik ilyen dologban bűnössé válik, bevallja, hogy vétkezett" Ez a vers kiemeli a bűn vallomásának fontosságát, amely alapvető lépés a Leviticus 4 -ben leírt engesztelési rituálék megvalósítása felé.

Leviticus 6:7: "A pap engesztelést fog tenni érte az Úr előtt, és megbocsátanak minden olyan dologról, amelyet esetleg tett, bűntudatot hoz." Ez a vers kiemeli a pap szerepét a bűnös és Isten közötti közvetítő, és az áldozatot a bűnösnek megbocsátják.

Leviticus 16:30: "Mert az adott napnak engesztelést tesz neked, hogy megtisztítson téged; minden bűneidet megtisztítanak az Úr előtt." Ez a vers az engesztelés napjára, egy szent napra utal Izrael népének, amelyben az engesztelés rituáléit az emberek bűnei végezték.

Ézsaiás 53:5: "De a bűncselekményeink és az alapjaink miatt átszúrták őt; a büntetés, amely békét hoz nekünk, és az ő lépései meggyógyultak." Ez a vers Jézus Krisztus áldozatának próféciája, amely végleges áldozati bárány lesz az egész emberiség bűneinek engesztelésére.

Zsidók 10:11-12: "És minden pap naponta áll, hogy szolgálja, és gyakran ugyanazokat az áldozatokat kínálja, amelyek soha nem tudják elvenni a bűnöket; de örökre egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnöknek. Isten." Ez a vers Jézus Krisztus mint a tökéletes főpap szerepére utal, aki végleges áldozatot tett az emberiség bűneiért, és a Leviticus 4 -ben leírt rendszeres áldozatokat szükségtelenvé teszi.





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina