1 Ha majd eljön az az idõ - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
2 És kiterítik õket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegõdtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyûjtik össze és nem temetik el õket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.
3 És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebbõl a gonosz nemzedékbõl mindenütt, ahová csak szétszórom õket - mondja a Seregek Ura.
4 Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?
5 Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hûtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.
6 Mekkora figyelemmel hallgattam: De õk nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.
7 A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!
8 Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.
9 Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erõt és tõrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükbõl?
10 Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.
11 Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.
12 Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.
13 Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szõlõ a szõlõtõkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el õket.
14 "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.
15 A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.
16 Dán felõl hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétõl megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."
17 Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbûvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,
18 gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erõt, s szívem kesereg bensõmben,
19 mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]
20 "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."
21 Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.
22 Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?
23 Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szemembõl könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 8:
Jeremiah 8. fejezete a Júda népének hitetlenségével és bűnbánatának hiányával foglalkozik, amely megtagadja bűneik súlyosságának felismerését és Istenhez fordulását. Ezután öt verset mutatok be ezekhez a témákhoz:
Ézsaiás 55:6-7: "Keresse meg az Urat, amíg meg lehet találni, felhívja őt, amíg közel van. Hagyja a gonosz utat, és a gonosz ember gondolatait; forduljon az Úrhoz, aki együttérző lesz vele; Istenünknek, mert megbocsátásban van. " Ez a vers arra ösztönzi az embereket, hogy keressenek Istent, amíg van idő, elhagyva bűnös útjaikat és az Úrhoz fordulva, aki bocsásson meg.
Ezékiel 33:11: "Mondd el nekik, és én is élek, azt mondja az Úr Jehova, hogy nincs örömöm a gonoszok halálának, de amelyben a gonoszok az ő útjává válnak. Meghalsz, ó Izrael háza? " Ez a vers kiemeli Isten azon vágyát, hogy az emberek forduljanak és éljenek, ahelyett, hogy fennmaradnának a bűneikben és meghalnak.
Zsoltár 51:17: "Az áldozatok Istennek a törött szellem; egy törött és ellenséges szívnek, amelyet nem szabad megvetni, Istenem." Ez a vers hangsúlyozza, hogy az Istennek való igazi áldozat törött és ellenséges szív, nem csupán a külső rituálék.
Példabeszédek 28:13: "Aki, aki fedezi a bűncselekményeit, soha nem fog virágzni; de az, ami bevallja őket, és elhagyja őket, az irgalmasságot fog elérni." Ez a vers rávilágít a vallomások és a bűnök elhagyásának fontosságára, mint Isten kegyelmére.
Ézsaiás 1:18: "Gyere, és mondjuk, mondjuk az Úrnak; még ha a bűneid is olyanok, mint a skarlát, akkor fehérek lesznek, mint a hó; még ha vörös, mint Carmesim, akkor olyan fehér gyapjúvá válnak." Ez a vers bemutatja a megbocsátás és a helyreállítás ajánlatát, amelyet Isten tesz népének, még akkor is, ha bűneinek sok és komoly.
Capítulos: