1 Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
2 Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem.
3 Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt.
4 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam,
5 és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk:
6 ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete elõtt.
7 A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában.
8 Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!
9 Miért jövendöltél az Úr nevében így: "Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad"? Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.
10 Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda fõemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja elõtt.
11 Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a fõemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok.
12 Jeremiás erre így válaszolt a fõembereknek és a népnek: "Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tõlem.
13 Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.
14 Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok.
15 De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára."
16 Ekkor a fõemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: "Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk."
17 Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez:
18 "A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdõs magaslattá lesz.
19 Vajon halálra ítélte ezért õt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette õket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?"
20 Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás.
21 Amikor Jojakim király vezéreivel és fõembereivel együtt tudomást szerzett beszédérõl, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba.
22 Jojakim király azonban Akbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte.
23 Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetõjébe vetette.
24 De Ahikám, Safan fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 26:
Jeremiás fejezet a próféta próféciájával foglalkozik a templom és a jeruzsálem pusztításáról, valamint arról, hogy a vallási és politikusok hogyan reagáltak erre az üzenetre. Az istenkáromlást vádolták és halálával fenyegették, de Jeremiah megtartotta pozícióját. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
2 Királyok 19:2 - "és elküldte Eliakimot, aki a ház felett volt, és Sebna, a hivatalvezető és a papok vének, táskákba öltözött, Ézsaiás, az Amoz próféta fia." Ez a vers megemlíti Ézsaiás prófétát, aki szintén prófétált Jeruzsálem megsemmisítéséről és arról, hogy a vezetők hogyan keresték útmutatást.
Ezékiel 33:30-33- "Így, az ember fia, beszélj népének gyermekeivel, és mondd el nekik, amikor kardot készítek a földön, és a Föld emberei saját kifejezéssel rendelkező embert vesznek , és alkotja azt atalaia számára; és meglátogatja a kardot, hogy jöjjön a földre, és megérintse a trombitát, és figyelmezteti az embereket, ha a trombitát hallja, és a kardot és a kardot és a kardot Kard és a vétel, a véred a fejed fölött lesz. " Ez a vers arról szól, hogy a vezetők felelőssége figyelmezteti az embereket a küszöbön álló pusztításra és azok következményeire.
Sirorations 2:6 - "És elgondolkodott a tabernákulumán, mint kertben; elpusztította gyülekezetének helyét; az Úr az ünnepélyes fesztiválokat és a szombatot elfelejtette, és haragjának felháborodásakor elutasította a királyt és a papot." Ez a vers a templom megsemmisítését és a vallási vezetők Isten általi elutasítását írja le.
Amos 7:12-13 - "És azt mondtam, hogy Amos Amaziah -nak, nem vagyok próféta, nem próféta fia, hanem szarvasmarha és Sicomoros kultivátora; de az Úr elvitt engem a nyáj követéséből, és az Úr azt mondta Számomra menj, és prófétálok Izrael népemnek. " Ez a vers arról szól, hogy Amos próféta hívása és hogyan választhat bárkit bárki az ő hírnökévé, függetlenül az ő eredetétől vagy szakmától.
ApCsel 5:27-29- "És hozva őket, bemutatták őket a Tanácsba. És a főpap megkérdezte őket, mondván: Nem küldjük el neked, hogy nem tanítana ezt a nevet? És íme, te is, te is. tele van a tanával, és szeretnénk ránk ennek az embernek a vérét. " Ez a vers megmutatja, hogy az Újszövetség vallási vezetői miként üldözik azokat, akik Jeremia idején hirdették az Isten üzenetét, valamint Jeruzsálem vezetõit.
Capítulos: