1 Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához:
2 "Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott."
3 Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elõl. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elõl.
4 Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott.
5 A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt.
6 A hajóskapitány megszólította: "Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!"
7 Majd így szóltak egymáshoz: "Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
8 Erre megkérdezték tõle: "Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?"
9 Így felelt: "Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette."
10 Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tõle: "Miért tetted ezt?" Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elõl menekül, mert elbeszélte nekik.
11 Aztán megkérdezték tõle: "Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?" Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott.
12 Azt felelte nekik: "Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar."
13 A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott.
14 Erre az Úrhoz kiáltottak: "Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!"
15 Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszûnt a háborgása.
16 Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.
Versículos relacionados com Jónás könyve, 1:
Jonas 1 elmondja, hogy Isten Jonasnak hívja a Niniven, de ahelyett, hogy engedelmeskedne, Jonas megpróbál elmenekülni, és vihar közben végül a tengerbe dobják. Íme öt vers a Jonah 1 témájával kapcsolatban:
Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs intelligencia, nincs tanács az Úr ellen." A Jonas 1 fejezete egyértelműen szemlélteti azt a haszontalanságot, hogy megpróbálja elkerülni Isten hívását. Jonas azt hitte, hogy elmenekülhet Isten akaratától, de bajba került. Ez a közmondások verse megerősíti, hogy semmi sem tud ellenállni Isten akaratának.
Zsoltár 139:7-8: "Hol távol vagyok a szellemétől? Hol menekülek el az arcodtól? Ha a mennybe megy, akkor te vagy; ha az ágyamat csinálod, íme, te is ott vagy." Ez a zsoltár kiemeli Isten mindenütt jelenlétét és a jelenlétének elkerülésének lehetetlenségét. Pontosan ezt próbálta tenni Jonas, de úgy találta, hogy nem lehetséges.
Máté 8:27: "És az emberek csodálkoztak, mondván, mi ez az ember, hogy még a szél és a tenger engedelmeskedik neki?" Amint a Jonas 1 mutatja, Istennek hatalma van a viharok és a tengerek felett. Máté ebben a versében Jézus ugyanezt a hatalmat mutatja be a vihar megnyugtatásával.
Ézsaiás 45:22: "Nézz rám, és meg kell menteni, a föld minden kifejezése; mert én vagyok Isten, és nincs más." Amikor Jonas arra kérte, hogy dobják a tengerbe, hogy megnyugtassák a viharot, a tengerészek féltek Istentől, és imádkozva fordultak hozzá. Ézsaiás verse hangsúlyozza az üdvösség keresésének fontosságát Istenben.
ApCsel 27:25: "Ezért ó, az emberek, hajlamosak jó bátorságra; mert hiszek Istenben, hogy ez megtörténik, ahogy mondták." A cselekedetek ebben a fejezetében Pál viharokkal néz szembe a nyílt tengeren, és arra ösztönzi másokat, hogy bízzanak Istenben. Mint Jonas, a cselekedetek tengerészei is megtanulják bízni Istenben a tengeren lévő vihar során.
Capítulos: