János evangéliuma, 10
35. Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,
35. Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,
A János könyv 10. fejezete Jézust mutatja be a jó pásztorként, aki életét adja juháért, és beszél az őt követő kapcsolatairól. Ezenkívül Jézus analógiát készít a lelkész és a juhok között, kiemelve a köztük lévő bizalom kapcsolatának fontosságát. Íme öt vers a János 10. témájával kapcsolatban:
Zsoltár 23:1 - "Az Úr a lelkészem, semmi sem fog hiányozni." Ez a Zsoltár az Isten és az őt követők közötti bizalom kapcsolatáról, valamint a lelkész és a juhok közötti kapcsolatról beszél.
Ezékiel 34:11-12 - "Mert így mondja az Úr Isten: Íme, a juhokat fogom keresni, és keresni őket. Ahogy a lelkész a nyáját keresi, az a nap, amikor a szétszórt juhok közepén van, megteszem Keresse meg, így a juhaim mindenütt kiszállítják őket, ahol szétszóródtak a felhők és a sötétség napján. " Ez a vers arról szól, hogy Isten hogyan törődik a juhokkal, keresi és kiszabadítja őket a veszélyektől.
Ézsaiás 40:11 - "Pásztorként táplálja a nyáját; a karjai között összegyűjti a bárányokat, és a kebelbe viszi; azokat, amelyek szoptatják, halkan irányítják őket." Ez a vers rávilágít arra, hogy Isten miként gondoskodik a juhokról kedvességgel és szeretettel.
1 Péter 5:4 - "És amikor a lelkész magas lelkész megnyilvánul, akkor megkapja a dicsőség imper koronáját." Ez a vers Jézusról szól, mint a magas pásztorról, aki egyszer visszatér, hogy keresse meg juhát és jutalmazza őket.
Zsoltár 100:3 - "Tudd, hogy az Úr Isten, ő készített minket, és nem magunkat; mi vagyunk az ő népe és a legelők juhai." Ez a zsoltár rámutat arra, hogy azok, akik Istent követik, az ő juhok, és ő a jó pásztor, aki gondoskodik róluk.
“Diante de Deus ajoelhe-se sempre.” São Padre Pio de Pietrelcina