Izajás könyve, 38
1. Abban az idõben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámosz fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: "Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben."
2. Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz:
3. "Emlékezz, Uram, hogy hûségesen és egész szívvel jártam színed elõtt, és azt tettem, ami kedves neked." Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija.
4. Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz:
5. "Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendõvel megtoldom életedet.
6. Megmentelek Asszíria királyának kezétõl, sõt ezt a várost is megoltalmazom."
7. "Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát:
8. Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsõfokokon, vagyis tíz fokkal." Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.
9. Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségébõl:
10. Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevõ éveitõl megrabolva.
11. Azt gondoltam: Nem látom többé az Urat az élõk földjén. És nem láthatok senkit azok közül, akik a földet lakják.
12. Sátramat lebontják és elveszik tõlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövõszékrõl. Még mielõtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem.
13. Siránkozom egészen reggelig, hogy mint az oroszlán, összetöri minden csontomat. Még mielõtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem.
14. Mint a fecskefióka, úgy csipogok, nyögdécselek, mint a galamb. Szemem bágyadtan tekint a magasba: Végy gondjaidba, légy segítségem!
15. Mit is mondjak neki? Mirõl beszéljek vele? Õ tette ezt mind velem. Egész életemben dicsõítelek minden szenvedésemért!
16. Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek,
17. még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás vermébõl. Hátad mögé vetetted minden vétkemet.
18. Mert az alvilág nem dicsõít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hûségedben.
19. Csak aki él, az magasztal, ahogy ma én magasztallak. Az apák hirdessék fiaiknak a hûségedet.
20. Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.
21. Majd így rendelkezett Izajás: "Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni."
22. Hiszkija ekkor megkérdezte: "Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?" Izajás így válaszolt: