1. Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.

2. Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert gyõzött a tisztes küzdelemben.

3. De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.

4. Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.

5. Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.

6. Mert a törvénytelen egyesülésbõl támadt gyermekek a bûnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.

7. Az igaznak azonban, ha idõnap elõtt hal is meg, nyugalomban lesz része.

8. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.

9. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az õsz haj, és a bûntelen élet, mint a magas kor.

10. Mivel kedves volt Isten elõtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bûnösök közt folyt az élete.

11. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.

12. Mert a bûn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.

13. Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.

14. Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság körébõl. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,

15. hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.

16. Az elhunyt igaz elítéli az élõ istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bûnösnek években gazdag életét.

17. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felõle az Úr, és miért helyezte biztonságba.

18. Látják, és becsmérlõleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt ûz belõlük.

19. Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja õket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti õket, végsõ pusztulásra jutnak, gyötrõdniük kell, és elenyészik az emlékük.

20. Reszketve jelennek meg számot adni bûneikrõl, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.





“A natureza humana também quer a sua parte. Até Maria, Mãe de Jesus, que sabia que por meio de Sua morte a humanidade seria redimida, chorou e sofreu – e como sofreu!” São Padre Pio de Pietrelcina