Sabedoria, 9

1. “Deus de nossos pais, e Senhor de misericórdia, que todas as coisas criastes pela vossa palavra,

1. Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,

2. e que, por vossa sabedoria, formastes o homem para ser o senhor de todas as vossas criaturas,

2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,

3. governar o mundo na santidade e na justiça, e proferir seu julgamento na retidão de sua alma,

3. és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:

4. dai-me a sabedoria que partilha do vosso trono, e não me rejeiteis como indigno de ser um de vossos filhos.

4. add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.

5. Sou, com efeito, vosso servo e filho de vossa serva, um homem fraco, cuja existência é breve, incapaz de compreender vosso julgamento e vossas leis;*

5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életû ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.

6. porque qualquer homem, mesmo perfeito, entre os homens, não será nada, se lhe falta a sabedoria que vem de vós.

6. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tõled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.

7. Ora, vós me escolhestes para ser rei de vosso povo e juiz de vossos filhos e vossas filhas.

7. Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.

8. Vós me ordenastes construir um templo na vossa montanha santa e um altar na cidade em que habitais: imagem da sagrada habitação que preparastes desde o princípio.*

8. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettõl készítettél.

9. Mas ao vosso lado está a sabedoria que conhece vossas obras; ela estava presente quando fizestes o mundo, ela sabe o que vos é agradável, e o que se conforma às vossas ordens.

9. Nálad a bölcsesség, ismeri mûveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.

10. Fazei-a, pois, descer de vosso santo céu, e enviai-a do trono de vossa glória, para que, junto de mim, tome parte em meus trabalhos, e para que eu saiba o que vos agrada.

10. Küldd le szent egedbõl, dicsõséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.

11. Com efeito, ela sabe e conhece todas as coisas; prudentemente guiará meus passos e me protegerá no brilho de sua glória.

11. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.

12. Assim, minhas obras vos serão agradáveis; governarei vosso povo com justiça, e serei digno do trono de meu pai.

12. Így majd tetszenek neked mûveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.

13. Que homem, pois, pode conhecer os desígnios de Deus, e penetrar nas determinações do Senhor?

13. Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?

14. Tímidos são os pensamentos dos mortais, e incertas as nossas concepções;

14. Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.

15. porque o corpo corruptível torna pesada a alma, e a morada terrestre oprime o espírito carregado de cuidados.

15. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tûnõdõ elmére.

16. Mal podemos compreender o que está sobre a terra, dificilmente encontramos o que temos ao alcance da mão. Quem, portanto, pode descobrir o que se passa no céu?

16. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvõ. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?

17. E quem conhece vossas intenções, se vós não lhe dais a sabedoria, e se do mais alto dos céus vós não lhe enviais vosso Espírito Santo?

17. Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?

18. Assim se tornaram direitas as veredas dos que estão na terra; os homens aprenderam as coisas que vos agradam e pela sabedoria foram salvos.”*

18. Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.

19.

19. Csak a bölcsesség által menekültek meg.