Sabedoria, 10

1. O primeiro homem, o pai do mundo, que foi criado sozinho, foi a sabedoria que cuidou dele, tirou-o de seu próprio pecado,*

1. Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsõként formált, a földkerekség atyját, amikor még õ volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;

2. e deu-lhe o poder de reinar sobre todas as coisas.

2. és ez adta neki az erõt is, hogy mindeneken uralkodjék.

3. E porque o perverso, na sua ira, dela se afastou, pereceu depois de seu furor fratricida.*

3. De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tõle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.

4. E estando a terra submersa por causa dele pelo dilúvio, a sabedoria de novo o salvou, conduzindo o justo num lenho sem valor.*

4. Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.

5. E quando as nações unânimes caíram no mal, foi ela que distinguiu o justo, o manteve irrepreensível diante de Deus, e lhe deu a força para vencer sua ternura pelo seu filho.*

5. Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megõrizte feddhetetlennek Isten elõtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.

6. Foi ela que, quando do aniquilamento dos ímpios, salvou o justo, subtraindo-o ao fogo que descera sobre a Pentápole,*

6. Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tûz elõl, amely az "Ötvárosra" zúdult.

7. cuja perversidade ainda no presente é testemunhada por uma terra fumegante e deserta, onde as árvores carregam frutos incapazes de amadurecer, e onde está erigida uma coluna de sal, memorial de uma alma incrédula.

7. Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgõ, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termõ növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredõ sóoszlop.

8. Porque aqueles que desprezaram a sabedoria, não somente se prejudicaram em ignorar o bem, mas ainda deixaram aos homens um testemunho de sua loucura, para que seus pecados não fossem esquecidos.

8. Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bûnhõdtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élõknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.

9. Quanto aos que a honram, a sabedoria os liberta de sofrimentos;

9. A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.

10. foi ela que guiou por caminhos retos o justo que fugia à ira de seu irmão; mostrou-lhe o Reino de Deus, e deu-lhe o conhecimento das coisas santas; ajudou-o nos seus trabalhos, e fez frutificar seus esforços;*

10. Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elõl menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bõséggel jutalmazta.

11. cuidou dele contra ávidos opressores e o fez conquistar riquezas;

11. Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.

12. ela o protegeu contra seus inimigos e o defendeu dos que lhe armavam ciladas; e, no duro combate, deu-lhe vitória, a fim de que ele soubesse quanto a piedade é mais forte que tudo.

12. Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözõitõl oltalmazta, és nehéz küzdelemben gyõzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erõsebb.

13. Ela não abandonou o justo vendido, mas preservou-o do pecado.*

13. Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bûntõl.

14. Desceu com ele à prisão, e não o abandonou nas suas cadeias, até que lhe trouxe o cetro do reino e o poder sobre os que o tinham oprimido; revelou-lhe a mentira de seus acusadores, e conferiu-lhe uma glória eterna.

14. Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.

15. Foi ela que livrou das nações que tiranizavam o povo santo e a raça irrepreensível;

15. A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.

16. entrou na alma do servo de Deus, e se opôs, com sinais e prodígios, a reis temíveis.*

16. Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.

17. Deu aos santos o galardão de seus trabalhos, conduziu-os por um caminho miraculoso; durante o dia serviu-lhes de proteção, e deu-lhes a luz dos astros durante a noite.*

17. Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette õket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.

18. Fê-los atravessar o mar Vermelho, e deu-lhes passagem através da massa das águas,

18. Átvitte õket a Vörös-tengeren, átvezette õket a hatalmas vízen.

19. ao passo que engoliu seus inimigos, e depois os tirou das profundezas do abismo.

19. Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyébõl újra partra vetette.

20. Também os justos, depois de despojados os ímpios, celebraram, Senhor, vosso santo nome, e louvaram, unidos num só coração, vossa mão protetora,

20. Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.

21. porque a sabedoria abriu a boca aos mudos, e tornou eloquente a língua das crianças.

21. Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.