Cântico dos Cânticos, 5

1. – Entro no meu jardim, minha irmã, minha noiva, colho a minha mirra e o meu bálsamo, como o meu favo com meu mel, bebo o meu vinho com o meu leite. Amigos, comei e bebei; inebriai-vos, ó caríssimos.*

1. Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépbõl eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!

2. Eu dormia, mas meu coração velava. Eis a voz do meu amado. Ele bate. Abre-me, minha irmã, minha amada, minha pomba, minha perfeita; minha cabeça está coberta de orvalho, e os cachos de meus cabelos cheios das gotas da noite.

2. Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja): Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet.

3. Tirei minha túnica; como irei revesti-la? Lavei os meus pés; por que sujá-los de novo?

3. Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem?

4. Meu bem-amado passou a mão pela abertura (da porta) e o meu coração estremeceu.

4. Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensõm.

5. Levantei-me para abrir ao meu amado; a mirra escorria de minhas mãos, de meus dedos a mirra líquida sobre os trincos do ferrolho.

5. Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemrõl, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére.

6. Abri ao meu bem-amado, mas ele já se tinha ido, já tinha desaparecido; ouvindo-o falar, eu ficava fora de mim. Procurei-o e não o encontrei; chamei-o, mas ele não respondeu.*

6. Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltûnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem adott választ.

7. Os guardas encontraram-me, quando faziam sua ronda na cidade. Bateram-me, feriram-me, arrancaram-me o manto os guardas das muralhas.*

7. Az éjjeli õrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat õrzik.

8. Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém, se encontrardes o meu amado, que lhe haveis de dizer? Dizei-lhe que estou enferma de amor.

8. Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre... Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem.

9. – Que tem o teu bem-amado a mais que os outros, ó tu, a mais bela das mulheres? Que tem o teu bem-amado a mais que os outros, para que assim nos conjures?*

9. Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket?

10. – Meu amado é forte e corado, distingue-se entre dez mil.

10. Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik õ akár tízezer közül is.

11. Sua cabeça é de ouro puro, seus cachos flexíveis são negros como o corvo.*

11. A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete.

12. Seus olhos são como pombas à beira dos regatos, banhando-se em leite, pousadas nas praias.

12. Szemei, mint a galambok a medence vizénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek.

13. Suas faces são um jardim perfumado onde crescem plantas perfumadas. Seus lábios são lírios que destilam mirra líquida.

13. A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla.

14. Suas mãos são argolas de ouro incrustadas de pedrarias. Seu corpo é um bloco de marfim recoberto de safiras.

14. Kezei aranyhengerek, tarsiskõvel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafirral.

15. Suas pernas são colunas de alabastro erguidas sobre pedestais de ouro puro. Seu aspecto é como o do Líbano, imponente como os cedros.

15. A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa.

16. Sua boca é cheia de doçura, tudo nele é encanto. Assim é o meu amigo, tal é o meu amado, ó filhas de Jerusalém!

16. A szája mézédes, a lénye elragadó! Ilyen a kedvesem, ilyen a barátom, Jeruzsálem lányai!