II Coríntios, 4

1. Por isso, não desanimamos deste ministério que nos foi conferido por misericórdia.

1. Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat.

2. Afastamos de nós todo procedimento fingido e vergonhoso. Não andamos com astúcia, nem falsificamos a Palavra de Deus. Pela manifestação da verdade nós nos recomendamos à consciên­cia de todos os homens, diante de Deus.

2. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.

3. Se o nosso Evangelho ainda estiver encoberto, está encoberto para aqueles que se perdem,*

3. Ha evangéliumunk mégsem érthetõ világosan, csak azoknak nem érthetõ, akik elvesztek.

4. para os incrédulos, cujas inteligências o deus deste mundo obcecou a tal ponto que não percebem a luz do Evangelho, onde resplandece a glória de Cristo, que é a imagem de Deus.

4. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsõségérõl szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.

5. De fato, não nos pregamos a nós mesmos, mas a Jesus Cristo, o Senhor. Quanto a nós, conside­ramo-nos servos vossos por amor de Jesus.

5. Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért.

6. Porque Deus que disse: “Das trevas brilhe a luz”, é também aquele que fez brilhar a sua luz em nossos corações, para que irradiássemos o conhecimento do esplendor de Deus, que se reflete na face de Cristo.

6. Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségbõl támadjon világosság", a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsõségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

7. Porém, temos este tesouro em vasos de barro, para que transpareça claramente que este poder extraordinário provém de Deus e não de nós.

7. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerû erõt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.

8. Em tudo somos oprimidos, mas não sucumbimos. Vivemos em completa penúria, mas não desesperamos.

8. Mindenfelõl szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.

9. Somos perseguidos, mas não ficamos desamparados. Somos abatidos, mas não somos destruídos.

9. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.

10. Trazemos sempre em nosso corpo os traços da morte de Jesus para que também a vida de Jesus se manifeste em nosso corpo.

10. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

11. Estando embora vivos, somos a toda hora entre­gues à morte por causa de Jesus, para que também a vida de Jesus apareça em nossa carne mortal.

11. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

12. Assim em nós opera a morte, e em vós a vida.*

12. Bennünk tehát a halál mûködik, de tibennetek az élet.

13. Animados deste espírito de fé, conforme está escrito: Eu cri, por isto falei (Sl 115,1), também nós cremos, e por isso falamos.

13. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amirõl írva van: "Hittem, azért beszéltem", mi is hiszünk, s azért beszélünk.

14. Pois sabemos que aquele que ressuscitou o Senhor Jesus nos ressuscitará também a nós com Jesus e nos fará comparecer diante dele convosco.

14. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.

15. E tudo isso se faz por vossa causa, para que a graça se torne copiosa entre muitos e redunde o sentimento de gratidão, para glória de Deus.

15. Mert minden értetek történik, hogy minél bõvebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsõségére.

16. É por isso que não desfale­cemos. Ainda que exteriormente se desconjunte nosso homem exterior, nosso interior renova-se de dia para dia.

16. Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külsõ ember romlásnak indult bennünk, a belsõ napról napra megújul.

17. A nossa presente tribulação, momentânea e ligeira, nos proporciona um peso eterno de glória incomensurável.

17. A mostani pillanatnyi könnyû szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsõség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.

18. Porque não miramos as coisas que se veem, mas sim as que não se veem. Pois as coisas que se veem são temporais e as que não se veem são eternas.

18. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.