Tobias, 3

1. Tobit, então, suspirando em meio de suas lágrimas, pôs-se a orar:

1. Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:

2. “Vós sois justo, Senhor! Vossos juízos são cheios de equidade e vossa conduta é toda misericórdia, verdade e justiça.

2. "Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hûség. Te vagy a világ bírája.

3. Lembrai-vos, pois, de mim, Senhor! Não me cas­tigueis por meus pecados e não guardeis a memória de minhas ofensas, nem das de meus antepassados.

3. Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bûneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed elõtt,

4. Se fomos entregues à pilhagem, ao cativeiro e à morte e se nos temos tornado objeto de mofa e de riso para os pagãos entre os quais nos dispersastes, é porque não obedecemos às vossas leis.

4. megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intõ példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.

5. Agora os vossos castigos são grandes, porque não procedemos segundo os vossos preceitos e temos sido leais para convosco.

5. Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bûnei miatt végrehajthattad õket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed elõtt.

6. Tratai-me, pois, ó Senhor, como vos aprouver; mas recebei a minha alma em paz, porque me é melhor morrer que viver”.

6. Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettõl a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tõlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába."

7. Aconteceu que, precisamente naquele dia, Sara, filha de Raguel, em Ecbátana, na Média, teve também de suportar os ultrajes de uma serva de seu pai.

7. Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója.

8. Ela tinha sido dada sucessivamente a sete maridos. Mas logo que eles se aproximavam dela, um demônio chamado Asmodeu os matava.*

8. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielõtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd.

9. Tendo Sara repreendido a jovem criada por alguma falta, esta respondeu-lhe: “Não vejamos jamais filho nem filha nascidos de ti sobre a terra! Foste tu que assassinaste os teus maridos.

9. S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tõled soha az életben se fiút, se lányt!"

10. Queres, porventura, matar-me, como mataste todos os sete?”. Ouvindo isso, Sara subiu ao seu quarto e lá ficou três dias completos, sem comer nem beber.

10. Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom."

11. E, orando com fervor, ela suplicava a Deus, chorando, que a livrasse dessa humilhação.

11. Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsõítsen minden alkotásod örökkön-örökké!

12. Ao terceiro dia, acabou sua oração, bendizendo o Senhor desta forma:

12. Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet.

13. “Deus de nossos pais, que vosso nome seja bendito. Vós, que depois de vos irardes, usais de misericórdia e no meio da tribulação perdoais os pecados aos que vos invocam.

13. Szólíts el errõl a földrõl, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!

14. Volto-me para vós, ó Senhor, para vós levanto os meus olhos.

14. Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem.

15. Rogo-vos, Senhor, que me livreis dos laços deste opróbrio, ou então que me tireis de sobre a terra!

15. Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem."

16. Vós sabeis que eu nunca desejei homem algum e que guardei minha alma pura de todo o mau desejo.

16. Mindkettõjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettõjüket: Tobit szemérõl távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtõl, Azmodeustól. Mert minden más kérõvel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.

17. Nunca frequentei lugares de prazer nem tive comércio com pessoas levianas.

17.

18. E se consenti em casar-me, foi por vosso temor e não por paixão.

18.

19. Foi, sem dúvida, porque eu não era digna deles; ou, talvez, não eram eles dignos de mim; ou, então, me destinastes a outro homem.

19.

20. Não está nas mãos do homem penetrar os vossos desígnios.

20.

21. Mas todo aquele que vos honra tem a certeza de que sua vida, se for provada, será coroada; que depois da tribulação haverá a libertação e que, se houver castigo, haverá também acesso à vossa misericórdia.

21.

22. Porque vós não vos comprazeis em nossa perda: após a tempestade, mandais a bonança; depois das lágrimas e dos gemidos, derramais a alegria.

22.

23. Ó Deus de Israel, que o vosso nome seja eternamente bendito!”.

23.

24. Essas duas orações foram ouvidas ao mesmo tempo, diante da glória do Deus Altíssimo;

24.

25. e um santo anjo do Senhor, Rafael, foi enviado para curar Tobit e Sara, cujas preces tinham sido simultaneamente dirigidas ao Senhor.*

25.